Gabriel Lippmann's Colour Photography: Science, Media, Museums
Gabriel Lippmann (1845-1921) fizikus fotográfiai eljárása az egyik legrégebbi módszer a színes fényképek előállítására. Miért maradnak tehát az 1908-as Nobel-díjas fotográfus eredményei a szűk körökön kívül jórészt ismeretlenek? Lippmann halálának századik évfordulóját kihasználva ez a könyv elsőként vizsgálja meg a tudományos, fotográfiai és kulturális örökségét, és elsőként vizsgálja meg az interferenciális színes fotográfiát.
Az eredetileg 1891-ben nyilvánosságra hozott médium megjelenését három alakító erőn keresztül vizsgáljuk: a tudomány, a média és a múzeumok. Nemzetközi tudósok egy csoportja újraértékeli Lippmann tudománytörténeti recepcióját, ahol a leginkább elismert, jóval túlmutatva franciaországi törekvésein, és a különböző historiográfiák kihívásaként elmélyedve színes fotográfiájának komplexitásában. Emellett a színes fényképeket mint optikai médiumokat elemzik, így pluralizálva Lippmann fotográfiájának művészet-, kultúra- és birodalomtörténeti, valamint médiaarcheológiai kötődéseit.
A szerzők az interferenciális lemezre mint megőrzésre és kiállításra szoruló anyagi tárgyra is összpontosítanak, amely továbbra is lenyűgözi a kortárs analóg fotográfusokat. Ez a kötet lehetővé teszi az olvasók számára, hogy megismerjék Lippmannt, megragadják színes munkásságának interdiszciplináris összetettségét, és végül kibővítsék helyét a fotográfia történetében.