Gaining Daylight: Élet két szigeten

Olvasói vélemények

Sara Loewen „Gaining Daylight” című könyve gyönyörűen megírt esszégyűjtemény, amely az elszigetelt alaszkai közösségek életére reflektál, és a család, a történelem, valamint a szerelem és a magány összetettségének témáit járja körül. Bár költői nyelvezete és mélysége miatt nagyon dicsérték, néhány olvasó megjegyezte, hogy az apró betűkkel és a túlzó leírásokkal kapcsolatban problémák merültek fel.

⬤ Gyönyörűen megírt, dallamos, költői stílus.
⬤ A szerelem, a magány és a közösség univerzális témáival foglalkozik.
⬤ Magával ragadó történetek, amelyek visszhangot keltenek az olvasókban, különösen azokban, akik ismerik Alaszkát.
⬤ Az alaszkai vidéki élet őszinte és éleslátó ábrázolása.
⬤ Erős történelmi kontextus a személyes elbeszélésekbe ágyazva.
⬤ Sok olvasó nehezen tudta letenni a könyvet, és kifejezte a vágyát, hogy elmerüljön benne.

⬤ Néhány olvasó számára jelentős problémát jelentett a könyvben a kis és egyenetlen betűméret.
⬤ Néhányan túlzottnak találták a túlságosan leíró nyelvezetet.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Gaining Daylight: Life on Two Islands

Könyv tartalma:

Sokak számára a földből élés gondolata romantikus elképzelés, amely a régi idők történeteire vagy az irodában való vágyakozó álmodozásra korlátozódik. Sara Loewen számára azonban ez minden nyáron életformává válik, amikor családja az Uyak-öbölben lévő távoli faházukban telepszik le a lazacszezon idejére.

A „Gaining Daylight” (Napfényt nyerni) című könyv, amelynek középpontjában a halászat és gyűjtögetés évezredes kapcsolatai állnak, azt vizsgálja, hogy mit jelent két szigeten élni, egyensúlyban lenni egy ősi életmód és a modern világ között. Személyes esszéiben a természet- és szigettörténetet a halászattal és a családi élettel kapcsolatos tapasztalataival, valamint a Csendes-óceán északi peremén való élet kihívásaival ötvözi.

Loewen írása gazdagon leíró; az olvasó szinte érzi a fatüzelésű kályhák melegét, érzi a füstölgő lazac illatát, és észreveszi, ahogy az óceán kékje az évszakkal változik. Loewen őszinteségével és humorával könnyedén bevonja az olvasókat a világába, megosztja velük a megélhetés jutalmait és azt a békét, amelyet a több kilométeres, ropogós magány hoz.”.