Értékelés:
Mario Biagioli könyve komplexen vizsgálja Galilei életét az udvari kultúra és a mecenatúra dinamikájának összefüggésében, megkérdőjelezve a munkásságáról és hatásairól alkotott hagyományos elképzeléseket. A könyvet úttörőnek és kritikusan reflektívnek jellemezték, bár egyes kritikusok kevésbé éleslátónak és túlságosan nyilvánvalónak találják egyes aspektusait.
Előnyök:⬤ Úttörő és ellentmondásos betekintés Galilei munkásságának összefüggéseibe.
⬤ Sikeresen ötvözi a történelmi elemzést az elméleti reflexióval.
⬤ Jól kutatott, és egyedülálló perspektívát nyújt az udvari kultúráról és a tudományos mecenatúráról.
⬤ Magával ragadó és olvasmányos, így a széles közönség számára is hozzáférhető.
⬤ Nagy hatású és fontos a tudománytörténet iránt érdeklődők számára.
⬤ Egyes kritikusok megkérdőjelezik a mélységét, és bizonyos következtetéseket közhelyesnek vagy eredetiség nélkülinek találnak.
⬤ Kritika, hogy Biagioli manipulálja a bizonyítékokat vagy félreértelmezi a történelmi kontextust.
⬤ Egyes kritikusok úgy látják, hogy a könyv nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és azt sugallják, hogy félrevezetheti a témában járatlan olvasókat.
(8 olvasói vélemény alapján)
Galileo, Courtier: The Practice of Science in the Culture of Absolutism
A szociológiai, kulturális antropológiai és irodalomelméleti áramlatok által inspirált Galileo, Courtier nem életrajz és nem is hagyományos tudománytörténet.
A Mediciek és a Vatikán udvarában Galilei mind a karrierjét, mind a tudományát a mecenatúra igényeihez, valamint a vagyon, a hatalom és a presztízs összetett rendszeréhez igazította. Biagioli azt állítja, hogy Galilei udvari szerepe szerves részét képezte tudományának - a kérdéseknek, amelyeket megvizsgált, a módszereinek, sőt a következtetéseinek is.
A Galilei, az udvari ember a tudomány lenyűgöző kulturális és társadalomtörténete, amely rávilágít a hatalom, a pártfogás és a hitelesség működésére a tudomány fejlődésében.
