Galla Placidia: Az utolsó római császárnő

Eredeti címe:

Galla Placidia: The Last Roman Empress

Könyv tartalma:

Galla Placidia (kb. 390-450) elképesztő karrierje értékes gondolatokkal szolgál a római birodalom helyzetéről a Kr.

u. V. században.

Egy olyan korban, amikor a császárok, mint Galla két testvére, Arcadius (395-408) és Honorius (395-423), valamint unokaöccse, II. Theodosius (408-450), alig merészkedtek ki palotáik erődített kerítésén kívülre, Galla éveken át vándorolt Itáliában, Galliában és Hispániában, először túszként Alarik gót táborában, majd Alarik utódjának feleségeként. A konstantinápolyi unokaöccse udvarában, száműzetésben Galla megfigyelte, hogyan gyakorolják a hatalmat a hercegnők, miközben jámborsággal kérkednek.

A kelet-római hadsereg kardjain Itáliába visszatérve Galla végignézte, amint hatéves fiát a nyugatrómai tartományok császárává koronázták. Egy tucat éven át (425-437) régensként tevékenykedett, kényelmetlenül lavírozva a rivális szenátusi frakciók, ambiciózus egyházi prelátusok és karizmatikus katonai vezetők között. Galla új életrajza aszerint taglalja változó szerepeit, hogy menyasszony, özvegy, gyászoló anya, királynő és császárné volt.

Vizsgálja a hatalmon lévő férfiakkal való kapcsolatait, politikai teljesítményét, a hatalmi bázisok és politikai szövetségek létrehozásában való jártasságát, valamint a kívánt célok elérésében mutatott hatékonyságát. Hagith Sivan az összes rendelkezésre álló forrás, dokumentumok, epigráfia, pénzérmék és képzőművészeti alkotások, valamint Galla saját levelei felhasználásával rekonstruálja Galla különös fejlődésének fordulópontjait és csúcspontjait a vérszomjas római hercegnőtől a galliai barbár menyasszonyáig tartó furcsa fejlődés útján, a ravennai császári udvar manipulatív húgából és császárfeleségből a konstantinápolyi rokonok udvarában koldusszegénnyé, a nyugatrómai birodalom fondorlatos régenséből pedig a római pápák munkatársává vált.