Gátak, kitelepítések és a fejlődés téveszméje: Cahora Bassa és örökségei Mozambikban, 1965-2007

Olvasói vélemények

Allen és Barbara Isaacman „Dams, Displacement and the Delusion of Development” című könyve átfogó és részletes vizsgálatot nyújt a mozambiki Cahora Bassa-gát projektről, kiemelve a projekthez kapcsolódó ellentmondásokat és környezeti hatásokat. A könyv a fejlesztés történelmi, politikai és társadalmi dimenzióit tárja fel, és így nélkülözhetetlen olvasmány a modern fejlesztési gyakorlat ellentmondásainak megértéséhez.

⬤ Átfogó és pontos képet ad a Cahora Bassa-gáthoz kapcsolódó problémákról
⬤ alapos történelmi és kontextuális elemzés
⬤ fokozza a modern fejlesztés ellentmondásainak megértését
⬤ a közönség széles körének szól
⬤ alapvető olvasmány a környezeti és társadalmi kérdések iránt érdeklődők számára.

A történelmi részleteket tartalmazó könyv egyes olvasók számára túl sok lehet; a témák összetettsége kihívást jelenthet a témában nem jártas olvasók számára.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dams, Displacement, and the Delusion of Development: Cahora Bassa and Its Legacies in Mozambique, 1965-2007

Könyv tartalma:

A portugál uralom utolsó éveiben, az 1970-es évek elején épült Cahora Bassa gát a Zambezi folyón volt az utolsó nagy infrastrukturális projekt, amely a dekolonizáció viharos korszakában épült Afrikában. A mérnökök és hidrológusok dicsérték a gátat műszaki bonyolultsága és a világ akkori ötödik legnagyobb megagátjának megépítéséhez szükséges szakértelem miatt.

A portugál gyarmati tisztviselők a gáttól várt előnyökre hivatkoztak - az öntözéses gazdálkodás és az európai települések bővülésétől kezdve a Zambezi folyó völgyében a közlekedés javulásán át az áradások csökkenéséig ezen a kiszámíthatatlan csapadékú területen. „A projekt azonban valójában az emberi kitelepítések, az erőszak és a környezetpusztítás kaszkádszerű rétegeit eredményezte.

Villamosenergiájából kevés mozambiki profitált, még azután is, hogy a FRELIMO (Frente de Liberta o de Mo ambique) egykori gerillái hatalomra kerültek; ehelyett az apartheid Dél-Afrikában az iparosodást táplálta.” (Richard Roberts) Ez a régióról szóló mélyreható tanulmány megvizsgálja a gátat körülvevő domináns fejlesztési narratívát, krónikázza a gát létezését kísérő folyamatos erőszakot, és hangot ad a kényszermunkáról, a kitelepítésekről, valamint a gát árnyékában zajló történelmi és kortárs életről szóló, eddig nem hallott elbeszéléseknek.