Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
"A tornác lépcsőjének lábánál állok, és esztelenül bámulok ki a tóra, amelyet egész életemben néztem, és próbálok vigaszt találni a kilátásban és a történtek emlékeiben. Nehéz optimista jövőképet elővarázsolni.
Alig néhány nap telt el azóta, hogy először Top, majd Amelie, aztán DeeDee távozott az életemből (és az övékből). Nem sok mással töltöttem az időt, mint a családi birtok körüli búslakodással, amelyet most még nagyobbnak érzek, mint gyerekkoromban."
Hogy mehetett ez az egész ennyire rosszul?
Egy csapat voltunk. Egy csapat túlélő, akik készen álltak arra, hogy bármit elintézzenek, ami az utunkba kerül. De kevesebb, mint egy nap alatt mindannyian eltűntek. Most már csak én vagyok és a kutya. A jövőmön töprengek. Most mihez kezdjek? Maradjak, hátha Eve keresni fog? Menjek el és keressem meg őt? Számít ez?
Aggódom Eve miatt.
Itt maradt, hogy gondoskodjon a haldokló apjáról, de kizárt, hogy sokáig bírja, és csúnya tél közeleg. Fűtés és társaság nélkül vajon kibírja-e? Valószínűleg fázik és egyedül van egy házban, ahol egy holttest van.
A nővérem, Morgan, egyike azon kevés embernek, aki túlélte a zombi apokalipszist, és felém tart. Messze nyugaton van, de ha egyszer valamit a fejébe vesz, szinte semmi sem állíthatja meg. Sem a zombik, sem egy csapat ember, akik egy őrült erőd falai mögé bújva rejtőzködnek önmagukkal és titkaikkal, de még egy kalóz sem.
Túlélők és zombik egyaránt gyülekeznek. És senki sem lesz képes megjósolni, hogy mi fog következni.
Itt az ideje a harmadik fordulónak.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)