Gaudiopolis gyermekköztársasága: A holokauszt- és háborús árvák gyermekotthonának története és emlékezete (1945-1950)

Eredeti címe:

The Children's Republic of Gaudiopolis: The History and Memory of a Children's Home for Holocaust and War Orphans (1945-1950)

Könyv tartalma:

A Gaudiopolis (Az öröm városa) egy pedagógiai kísérlet volt, amely egy második világháború utáni budapesti árvaházban működött. Ez a könyv ennek a gyermekköztársaságnak a történetét meséli el, amely a háborús traumák sebeit igyekezett begyógyítani, az előítéletekkel foglalkozott, és a gyerekeket a demokrácia első kézből való megtapasztalásával ismertette meg. A gyerekeket arra nevelték, hogy szabadon mondják el véleményüket, kérdőjelezzék meg a tekintélyt és vitassák meg az eszméket.

A beszámoló azzal kezdődik, hogy Gbor Sztehlo evangélikus lelkész a Nemzetközi Vöröskereszttel együtt több száz zsidó gyermeket mentett meg Budapest ostroma alatt. A könyv a mentőakcióból kialakult árvaház mindennapjainak és önrendelkezési gyakorlatának leírása után elmeséli, hogyan fojtották meg az önálló gyermekotthon működését a kommunista hatalomátvétel után, és hogyan oszlatták fel a Gaudiopolist 1950-ben.

A könyv ezután azt tárgyalja, hogyan törölték ki a kollektív emlékezetből ezt a demokratizálási kísérletet. A kitörlés egy Gaudiopolis által inspirált film betiltásával kezdődött. A kommunista párt 1947-ben finanszírozta a Valahol Európában című filmet, amely egy új társadalom építéséről szóló propaganda volt, de a film rendezője a szocialista realizmus alapelveinek betartása helyett a demokrácia és a tolerancia üzenetét közvetítette. A könyv megtöri Az öröm városáról az ezt követő csendet, amely a vasfüggöny leomlásáig és azon túl is tartott.