Gawky: Tales of an Extra Long Awkward Phase: Tales of an Extra Long Awkward Phase

Olvasói vélemények

Összességében Margot Leitman „Gawky” című könyve egy szívből jövő és humoros memoár, amely visszhangra talál azoknál az olvasóknál, akik már átélték fiatalkoruk kínos szakaszait. A szerző ügyesen egyensúlyoz a komikus történetmesélés és az átélhető élettapasztalatok között, így teremtve kapcsolatot a széles közönséggel. Néhány olvasó azonban időnként összefüggéstelennek találta az elbeszélést, és úgy érezte, hogy bizonyos elemeket jobban ki lehetett volna dolgozni.

Fergeteges és átélhető írás, amely megragadja a fiatalság esetlenségét, magával ragadó történetmesélés, amely erős érzelmeket ébreszt, emlékezetes karakterek, és nosztalgikus visszatekintés a 90-es évekbeli felnőtté válásra. Az olvasók nagyra értékelik Margot éleslátását, szellemességét és azt a képességét, hogy hangosan nevettetni tudja őket.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy az elbeszélés néha összefüggéstelennek tűnik, az információk ismétlődnek, és a történet szerkezetéből hiányzik a koherencia. Néhányan úgy érezték, hogy bizonyos témák, például a szexuális találkozások, szükségtelenek vagy rosszul időzítettek. Emellett, bár a könyv foglalkozik a magassággal kapcsolatos kérdésekkel, néha elveszíti a hangsúlyt ezen a témán.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Gawky: Tales of an Extra Long Awkward Phase

Könyv tartalma:

Néhány magas lány tökéletes testtartással nő fel, és később magazinok oldalain láthatjuk őket. Néhányan született sportolók, akik kosárlabdában és röplabdában jeleskednek, tónusos és napbarnított lábaik elfedik túlméretezett lábukat. Aztán vannak más magas lányok: azok, akik mindig megbotlanak magukban; azok, akik soha nem néznek ki normálisan semmilyen méretű ruhában; azok, akik szó szerint nem illenek be.

A komikus Margot Leitman egyike volt ezeknek az esetlen óriásoknak, és a Gawky a magasra növés fájdalmasan vicces krónikája. Negyedikben elérte a 180 centit - és a középiskolában megközelítette a 180 centit -, Leitman már fiatalon rájött, hogy mindig is ki fog tűnni a tömegből. Hogy ezzel megbirkózzon, vastag bőrt és éles humorérzéket fejlesztett ki, és ahelyett, hogy örökké próbált volna beilleszkedni, úgy döntött, hogy elfogadja, hogy a figyelem középpontjában van. Leitman arról ír, hogy funky, Ziggy Stardust-korabeli overálokat viselt az iskolában (a 90-es években); minden lehetséges ügyet felkarolt (legyen az a nyilvános strandok megmentése vagy a bálok elleni tiltakozás); és általában a lehető legjobban kihasználta, hogy nagy feltűnést keltett, amennyire csak emberileg lehetséges.

Leitman memoárja a felnőtté válás fergeteges ünneplése. A Gawky egyszerre kedves és bátorító, katartikus felszabadulás mindarról, amit az esetlen lányoknak el kell viselniük - és egyben tisztelgés egy olyan fiatalság előtt, amely nagyobb volt az életnél.