Értékelés:
A könyvet nagyra értékelik, mert érthető és hasznos az összetett tudományos fogalmak megértésében, különösen Spivak munkásságával kapcsolatban. Néhány olvasó azonban csalódott a szállítási problémák és a tartalom jellege miatt, tévesen azt gondolva, hogy ez az eredeti szöveg.
Előnyök:⬤ Kiváló állapot
⬤ Összetett témák érthető magyarázata
⬤ Hasznos Spivak munkásságának megértéséhez.
Késedelmes szállítás; Félrevezető elvárás, mivel ez inkább egy esszé, mint a tényleges könyv.
(5 olvasói vélemény alapján)
An Analysis of Gayatri Chakravorty Spivak's Can the Subaltern Speak?
Spivak 1988-ban megjelent klasszikus posztkoloniális tanulmányairól szóló esszéjének kritikai elemzése, amelyben amellett érvel, hogy a társadalom legszegényebb és legkirekesztettebb rétegeinek (a szubalternek) egyik fő problémája az, hogy nincs platformjuk arra, hogy kifejezzék aggodalmaikat, és nincs hangjuk ahhoz, hogy befolyásolják a politikai vitákat, vagy követeljék a társadalmi javak igazságosabb elosztását.
Gayatri Spivak munkásságának egyik központi témája az ügynöki tevékenység: az egyén képessége arra, hogy saját döntéseket hozzon. Míg Spivak fő célja, hogy megvizsgálja, hogyan tudtak a szubalternek - az általa a gyarmati társadalmakban megszállt őslakosokra használt kifejezéssel élve - cselekvőképességre szert tenni, ez a tanulmány kifejezetten arra összpontosít, hogy leírja, hogyan reprodukálják munkájukban a nyugati tudósok akaratlanul is a hegemón struktúrákat.
Spivak maga is tudós, és élesen tudatában van annak, hogy milyen nehéz és veszélyes a szubalternek nevében beszélni, akikről ír. Mint ilyen, munkája túlnyomórészt az értelmezés kritikai gondolkodási készségének kényes gyakorlatának tekinthető; részletesen vizsgálja a jelentéssel kapcsolatos kérdéseket, konkrétan a rendelkezésre álló bizonyítékok valódi jelentését, és dolgozatában nemcsak a meghatározás problémáira próbál rávilágítani, hanem tisztázni is igyekszik azokat.
Ami a Macat-könyvtár egyik legfontosabb értelmezési művévé teszi, az természetesen a mű mögöttes jelentősége. Az értelmezés ebben az esetben a különbségről szól, amely aközött van, hogy hagyjuk, hogy a szubalternek beszéljenek önmagukért, és aközött, hogy olyan beszédmódot kényszerítünk rájuk, amely - bármennyire is jó szándékú - a posztkoloniális világban ugyanolyan káros lehet, mint magának a gyarmati világnak a cselekvőképességet elfojtó politikai struktúrái. Azzal, hogy Spivak eltakarítja a tudományos értelmezési kísérletek törmelékét, az elnyomás és marginalizáció egy sajátosan intellektuális formája ellen foglal állást.