Értékelés:
Gáz! Gáz! Gyorsan, fiúk! How Chemistry Changed the First World War című könyvében Michael Freemantle részletesen bemutatja a kémia szerepét az I. világháborúban, kitérve olyan témákra, mint a vegyi hadviselés, a robbanóanyagok és az orvostudomány fejlődése. Míg néhány olvasó tanulságosnak és jól kutatottnak találta a könyvet, mások kritizálták a technikai jellegét és a szerkesztési problémákat, ami arra utal, hogy a könyv nem biztos, hogy az általános közönségnek tetszeni fog.
Előnyök:⬤ Részletes és jól kutatott tartalom
⬤ egyedülálló perspektívát nyújt a kémia hadviselésben betöltött szerepéről
⬤ a témák széles skáláját öleli fel a vegyi fegyverektől az orvosi fejlesztésekig
⬤ a hadtörténelem iránt érdeklődők számára is hozzáférhető
⬤ történelmi fényképeket tartalmaz.
⬤ Túlságosan technikai jellegű az általános olvasók számára
⬤ némi gyenge szerkesztés és ismétlődés
⬤ a cím félrevezetheti az olvasót, aki egy elbeszélésközpontúbb beszámolót vár
⬤ a nem kémia iránt érdeklődők számára egyes területeken nem elég világos.
(19 olvasói vélemény alapján)
Gas! Gas! Quick, Boys!: How Chemistry Changed the First World War
Először tárja fel, hogy a katonai stratégia helyett a kémia határozta meg az I. világháború alakját, időtartamát és kimenetelét.
A kémia nemcsak pusztító eszköze volt az I. világháborúnak, hanem védte a csapatokat és gyógyította a betegeket és sebesülteket. A bombáktól a lövedékekig, a gáztól az érzéstelenítőig, a khakitól az álcázásig, a kémia valóban a háború alkímiája volt.
Ez a történet feltárja veszélyeit és gyógyító potenciálját, és megmutatja, hogy a fegyverkezési verseny egyben a kémia versenyfutása is volt, olyannyira, hogy Németországnak a lövedékek előállításához szükséges műtrágya iránti szomjúsága majdnem kiéheztette a nemzetet. Olyan kérdésekre ad választ, mint például: Mi az a kordit? Mi az a lyddit? Mi a mustárgáz? Mi a foszgén? Mi az a puskapor? Ez a "vegyészháború" borzalmainak valós képét mutatja be.
