Geek eretnekség: A társadalmi változások megmentése a technológia kultuszától

Olvasói vélemények

Kentaro Toyama „Geek Heresy” című írásában azt állítja, hogy bár a technológiában rejlik potenciál, gyakran inkább felerősíti a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket, mintsem hogy közvetlenül enyhítené a szegénységet. A könyv kritikával illeti a társadalmi problémák technológiai megoldásoktól való túlzott függőségét, ehelyett az emberi fejlődésre és a mentorálásra való összpontosítást szorgalmazza. A könyv személyes anekdotákat és kutatási eredményeket vegyít, hogy árnyaltan mutassa be a technológia társadalmi változásban betöltött szerepét.

A könyvet sokan dicsérik a technológia társadalmi problémák kezelésében rejlő korlátainak éleslátó kritikájáért, amelyet személyes tapasztalatokkal és kiterjedt kutatásokkal támaszt alá. Az olvasók nagyra értékelik elgondolkodtató érveit, amelyek szerint a technológiai beavatkozások helyett az emberi fejlődésre kell összpontosítani. Sokak szerint a könyv magával ragadó, jól szervezett és átalakító olvasmány, amely megkérdőjelezi a társadalmi innovációval kapcsolatos általános feltételezéseket.

Néhány olvasó csalódott volt, mivel a technológia társadalomra gyakorolt általános hatásáról szóló szélesebb körű vitát vártak, nem pedig elsősorban az oktatásra való összpontosítást. Néhány kritika megemlíti a Toyama állításait alátámasztó kemény adatok és mennyiségi elemzések hiányát. Emellett egyesek a könyv egyes részeit túlságosan pesszimistának vagy sűrűnek találták, és úgy érezték, hogy nem tárja fel teljes mértékben a technológia lehetséges előnyeit.

(36 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Geek Heresy: Rescuing Social Change from the Cult of Technology

Könyv tartalma:

Miután egy évtizeden át olyan technológiákat tervezett, amelyek az oktatás, az egészségügy és a globális szegénység problémáit hivatottak kezelni, Kentaro Toyama díjnyertes informatikus nehéz következtetésre jutott: A társadalmi fejlődés még a bámulatos technológia korában is olyan emberi változásokon múlik, amelyeket a kütyük nem tudnak megvalósítani.

Bangalore-ban a számítógépek poros szekrényekbe vannak zárva, mert a tanárok nem tudnak mit kezdeni velük. Az afrikai higiéniai gyakorlatok terjesztésére szánt mobiltelefonos alkalmazások nem javítják az egészségi állapotot. A Szilícium-völgyi vezetők akkor is az új technológiákról papolnak a munkahelyükön, amikor gyermekeiket Waldorf-iskolákba küldik, ahol tilos az elektronika. És az Amerikában négy évtizede tartó hihetetlen innováció semmit sem tett a növekvő szegénység és egyenlőtlenség ellen. Akkor miért reménykedünk abban, hogy a technológia majd megoldja a legnagyobb társadalmi problémáinkat?

Toyama ebben az éleslátó könyvében megszabadít minket a digitális utópisták mániákus retorikájától, és a társadalmi változások mélyen emberközpontú szemléletével új erőre kapunk. A Geek Heresy a technológiai fanatikusok képtelen állításait olyan emberek történeteivel állítja szembe, mint Patrick Awuah, a Microsoft milliomosa, aki mérnöki állását otthagyva megnyitotta Ghána első szabad művészeti egyetemét, vagy Tara Sreenivasa, egy figyelemre méltó dél-indiai iskola végzőse, aki az elszegényedett gyerekeket a Goldman Sachs és a Mercedes-Benz high-tech irodáiba viszi, és szívmelengető emlékeztető, hogy világunkat nem a gépek, hanem az emberi bölcsesség viszi előre.