Az olajtársaságok által nagyon keresett „generációs konyhák” olyan helyek, ahol a geológiai erők együttesen megteremtették az olajtermelés feltételeit.
Richard Reeve ötödik verseskötete egyszerre merengő és szellemesen figyelmes, a fosszilis üzemanyagokat gyártó vállalatok intrikáiról és az ökológiai pusztulásról elmélkedik, de a személyes átmenet rítusairól is - kapcsolatokról, halálesetekről, az évszakok fordulójáról. Reeve műve orákulum és bardikus, ugyanakkor paradox módon földhözragadt és szikár is.
Tudja, hogy a táj a geopolitikai kereteken, az antropocén pillanatán túl is megmarad.