Olvasói vélemények
Összegzés:Összességében a „Gentlemen Prefer Blondes” egy szórakoztató és humoros klasszikusnak tekinthető, amelyet Lorelei Lee, egy extravagáns és anyagias nő bájos és szellemes naplóbejegyzései jellemeznek. Míg egyes olvasók elragadóan viccesnek és jó szórakozási lehetőségnek találták a könyvet, mások unatkoztak, vagy nem tetszett nekik a karakterábrázolás.
Előnyök:A könyv szórakoztató, vicces és üdítően naplóformában íródott. Lorelei Lee jól kidolgozott karakter, és az írás hatásosan ragadja meg a lényét. Sok kritika kiemelte humoros jellegét, sőt, azt is megjegyezték, hogy a könyv közel egy évszázaddal a megjelenése után is aktuális. Emellett a könyvet dicsérték szatírája és mélysége miatt is, amely egyedülálló betekintést nyújt egy „dolgozó lány” világába az 1920-as években.
Hátrányok:Néhány olvasó unalmasnak találta a könyv egyes részeit, vagy úgy érezte, hogy rosszul van megírva és elkalandozó. Lorelei karakterét sekélyesnek írják le, ami nem minden olvasónak tetszhet. Néhányan kihívónak találták a mániákus írói stílust, és úgy érezték, hogy ez csökkentette az élvezetet. Emellett, bár sokan értékelték a humort, néhány olvasó egyszerűen egyáltalán nem találta viccesnek.
(71 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A Gentlemen Prefer Blondes: The Intimate Diary of a Professional Lady (1925) Anita Loos amerikai írónő komikus regénye. A történet elsősorban egy fiatal szőke flapper szökéseit és kalandjait követi nyomon New Yorkban és Európában, a húszas években. Ez egyike a hedonista dzsesszkorszakot feltáró, abban az évben megjelent, híressé vált regényeknek - köztük F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby és Carl Van Vechten Tűzijátékok című regényének.
Loos-t egy Hollywoodba tartó vonaton történt incidens inspirálta a regény megírására: "Engedték, hogy nehéz bőröndöket cipeljek a fogasokról, miközben férfiak ültek körülöttem, és nem vették tudomásul erőfeszítéseimet" - emlékezett vissza, és mégis, amikor egy másik fiatal nő "véletlenül elejtette a regényt, amit olvasott, több férfi ugrott, hogy visszaszerezze". Loos azt feltételezte, hogy a férfiak viselkedésének ez a különbsége annak tudható be, hogy ő barna, a másik nő pedig szőke volt. A regény megírása során Loos abból az emlékezetéből merített, amikor féltékenyen figyelte, ahogy az "esztelen" szőkék, például a Ziegfeld Follies showgirljei az értelmiségi H. L. Menckent szerelemre éhes együgyűvé változtatják. Mencken, aki közeli barátja volt, és akihez Loos szexuálisan vonzódott, ennek ellenére élvezte a szatirikus művet, és gondoskodott a kiadásáról.
Eredetileg a Harper's Bazaar magazinban "Lorelei történetek" néven megjelent rövid vázlatok sorozataként jelent meg, majd 1925-ben a Boni & Liveright kiadónál könyv formájában is megjelent. Bár a kritikusok "túlságosan könnyed szerkezetűnek" minősítették ahhoz, hogy túl tartós legyen, Loos könyve egy száguldó bestseller lett, 1926 második legkelendőbb címévé vált, és világszerte több mint tizenhárom különböző nyelven nyomtatták, köztük kínaiul is. Loos 1981-ben bekövetkezett haláláig a művet több mint 85 kiadásban nyomtatták ki, és népszerű képregényt, 1926-os némafilm-vígjátékot, 1949-es Broadway-musicalt, valamint az utóbbi musical 1953-as filmadaptációját is feldolgozták. A könyv számos író, köztük Edith Wharton dicséretét is kivívta, aki "a nagy amerikai regénynek" nevezte.
Loos 1927-ben írt egy nagy visszhangot kiváltó folytatást, a But Gentlemen Marry Brunettes (De az úriemberek barnákat vesznek feleségül) címűt. Néhány évtizeddel később Loos-t egy londoni televíziós interjú során arról kérdezték, hogy szándékozik-e harmadik könyvet írni. Tréfásan azt válaszolta, hogy a harmadik könyv címe és témája Gentlemen Prefer Gentlemen lenne. Ez a megjegyzés az interjú hirtelen véget ért. (wikipedia.org)
