Gentrifier: A Memoir

Olvasói vélemények

A könyv összetett és árnyalt képet ad Detroitról, a sztereotípiákon túlmutató valóságot is megragadva. Az otthon, a közösség és a művészek szerepének témáit járja körül, miközben kulturális érzékenységét illetően vegyes visszajelzéseket kap.

A szerző ragyogó és éleslátó képet ad Detroitról, mély kérdéseket feszegetve az otthonról és a közösségről. A memoár lenyűgöző karaktereket mutat be, és a szerzők ironikusnak és viccesnek írják le.

Egyes olvasók szerint a könyvből hiányzik a kulturális tudatosság, ami azt sugallja, hogy nem biztos, hogy a Detroithoz erősen kötődőknek tetszeni fog. A könyv megvásárlását ellenjavallják, jelezve, hogy talán inkább könyvtári kölcsönzésre lenne alkalmas.

(3 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az év legjobb könyve az NPR-nek

Ez a memoár intelligensen és humorral veszi sorra az ingatlanok birtoklásának és eladásának kényes etikáját fehér nőként egy többségi fekete város és egy többségi bangladesi városrészben, és új perspektívát ad egy olyan Detroitnak, amely állandóan az újjáéledés határán áll.

Sötét komikus vignetták sorozatán keresztül... (Moore) leleplezi a város inkompetens kormányzását... Moore projektje itt nem csupán az, hogy rávilágítson a város káoszára és arra, hogy ki profitál belőle. A Gentrifier egyúttal a szabad háza költségeinek - anyagi, pszichológiai, etikai - vizsgálata is, és óda a szomszédokhoz, akik az életének ottani inflexióit adták. --Kristen Martin, NPR

2016-ban egy detroiti művészeti szervezet Anne Elizabeth Moore írónak és művésznek ingyenes házat ad - egy saját szobát, la Virginia Woolf - Detroit többségi bangladesi "Banglatown"-jában. Macskái kíséretében Moore beköltözik a bungalóba, ahol kertészkedik, összebarátkozik a környékbeli fiatalokkal, és egyre jobban megérti a polgári összeomlást és a közösségi szolidaritást. Amikor díjnyertes házának zűrös története napvilágra kerül, Moore életét a lakhatási válság és a kormányzati korrupció utórengései destabilizálják.

Ez az emlékirat a művészetről, a nemekről, a munkáról és a túlélésről is szól. Moore beleír Woolf azon kijelentésének hézagaiba, miszerint "egy nőnek pénzzel és saját szobával kell rendelkeznie, ha írni akar"; mi lenne, ha ez a nő queer lenne és krónikus betegséggel élne, mint Moore, vagy dél-ázsiai bevándorló, mint Moore szomszédai? És mi lenne, ha az elsődleges megküzdési mechanizmusa a vicc lenne?

A Gentrifier részben nyomozás, részben egy bosszantó város komédiája, részben szerelmes levél a lánykorhoz, a kapitalizmust, a tulajdonjogot és a fehérséget vizsgálja, és azt kérdezi, hogy vajon győzhetünk-e valaha is igazán, amikor az erőszak és a profit elválaszthatatlanul összekapcsolódik a győzelemmel.