George Oppen and the Fate of Modernism
George Oppen költészete iránti tisztelet az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt. Peter Nicholls tanulmánya időszerű lehetőséget kínál arra, hogy foglalkozzunk egy olyan művekkel, amelyek egyszerre lehetnek világítóan egyszerűek és érdekfeszítően átláthatatlanok.
Nicholls feltérképezi Oppen marxizmus iránti elkötelezettségét, valamint a Heidegger és az egzisztencializmus által inspirált "létpoétika" későbbi felfedezéseit, és részletes beszámolót ad a költő minden egyes könyvéről. Ő az első olyan kritikus, aki széles körben támaszkodik az Oppen-archívumra, amely több ezer oldalnyi, nagyrészt kiadatlan jegyzetet és versvázlatot tartalmaz; ezáltal képes feltérképezni Oppen költői gondolkodásának jellegzetes körvonalait és megvizsgálni számos versének összetett eredetét.
Oppen e tanulmányból a higanyos intenzitású íróként tűnik fel, akinek minden verse "újrakezdést" jelent, az elme felszabadulását az előre ismert gondolatok alól. Oppen feltűnően innovatív és kihívást jelentő poétikája abból a kísérletből ered, hogy megpróbálja elkerülni a modernista avantgárd hibáit, és ehelyett egy szándékosan "elszegényített" esztétikát hoz létre, amely a költészetet közel tartja a tapasztalat szemcséihez és az általa állandóan felvetett politikai és etikai dilemmákhoz.