Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv mélyrehatóan feltárja George Orwell burmai tapasztalatait és azok írói munkásságára gyakorolt hatását, a mianmari kortárs politikai helyzet tükrében. Emma Larkin ügyesen szövi össze az utazási elbeszélést a történelmi és politikai betekintéssel, bár néhány kritikus hiányosságokat észlelt a történelmi részletek mélységében és az útleírás stílusában.
Előnyök:A könyv jól kutatott, éleslátó és informatív, meggyőző képet nyújt a modern Mianmarról és annak politikai küzdelmeiről, miközben hatékonyan kapcsolja össze Orwell életét és írásait az ország kontextusával. Sok olvasó gyönyörűnek találta Larkin prózáját, megfigyeléseit pedig részletesnek és megrendítőnek, erős érzelmi kapcsolatot kínálva mind a földhöz, mind az emberekhez.
Hátrányok:Néhány kritikus azt kifogásolta, hogy Larkin utazási stílusából hiányzik a szenvedély és a részletesség. Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy képes-e alaposan tárgyalni a történelmi összefüggéseket, különösen az 1950 előtti történelmet. Emellett néhány olvasó számára csalódást okozott, hogy a szerző óvatosan kezeli az érzékeny politikai kérdéseket, és hogy bizonyos etnikai csoportokat kihagy.
(115 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Finding George Orwell in Burma
Könyv tartalma:
Egy lenyűgöző politikai útirajz, amely az 1984 és az ANIMAL FARM szerzőjének, George Orwellnek az életét és munkásságát követi nyomon Délkelet-Ázsiában.
Az évek során, amelyeket Emma Larkin amerikai írónő Burmában, más néven Mianmarban utazva töltött, túlságosan is jól megismerte, hogy ez a brutális rendőrállam milyen sokféleképpen nevezhető „orwelli” államnak. Az elme élete Burmában ostromállapotban létezik, és már régóta létezik. De Burma és George Orwell kapcsolata nem pusztán metaforikus; sokkal mélyebb és valóságosabb. Orwell édesanyja Burmában született, a brit radzs fénykorában, és Orwellt alapvetően formálták a Burmában szerzett tapasztalatai, amikor fiatalemberként a brit birodalmi rendőrségnél dolgozott. Amikor Orwell meghalt, az íróasztalán fekvő, készülő regény Burmában játszódott. Emma Larkint azonban az a hely, amelyet George Orwell műve ma Burmában elfoglal, a legjobban megragadta. Burmai ismerősei gyakran mondták neki, hogy Orwell nem egy könyvet írt az országukról - első regényét, a Burmai napokat -, hanem valójában hármat, az Állatfarmot és az Ezerkilencszáznyolcvannégyet is magában foglaló „trilógiát”. Amikor Larkin halkan megkérdezte az egyik burmai értelmiségit, hogy ismeri-e George Orwell munkásságát, az egy pillanatig üres tekintettel nézett rá, majd azt mondta: „Á, a prófétára gondolsz! „.
A közelmúlt egyik legbátortalanabb politikai útleírásában Emma Larkin arról az egy évről mesél, amelyet azzal töltött, hogy George Orwell életét és művét használva iránytűként utazott Burmában. Mandalaytól és Rangoontól a szegény deltában fekvő hátsó vizeken át egészen Burma északi hegyvidékének régi hegyi városaiba utazva Larkin felkeresi azokat a helyeket, ahol Orwell dolgozott és élt, és azokat a helyeket, ahol a könyvei még mindig élnek. Egy olyan országot és népet elevenít meg, amelyet az uralkodó katonai junta és annak hatalmas kém- és besúgóhálózata elvágott a világ többi részétől és egymástól. Orwell segítségével könnyedén megmutatja, milyen súlya van a gyarmati tapasztalatnak a mai Burmára, amelynek szellemei láthatatlanul és mindenütt ott vannak. Ennél is fontosabb, hogy az általa felvázolt út azokhoz az emberekhez vezet, akik megtalálták a módját annak, hogy valahogyan ellenálljanak a legkegyetlenebb rendőrállamban való élet lélekölő hatásainak. George Orwell erkölcsi tisztasága, az igazságtalanság gyűlölete és éles megfigyelőképessége pedig egy másik értelemben is iránytűként szolgál a szerzőnek: ezek a tulajdonságok közösek benne, és ezek hatják át könyvét - a legélesebb és legszebb számvetést az életről ebben a rendőrállamban, amelyet eddig megírtak.
