A landluff-féle felfogás szerint a vállalatok viselkedése mindenekelőtt egy dologban különbözik: jövőorientáltak. Az állandóan kockázatos jelennel szembesülve és a piaci lehetőségeket állandóan keresve a cégtulajdonosok és -vezetők a jövőbe tekintettek.
Valójában, ahogy Eva-Maria Roelevink a Friedrich Krupp AG 20. századi történeti politikájának példáján keresztül feltárja, ez az elképzelés alulkomplikált. Nemcsak a vállalati döntések nem magyarázhatók meg a múlt figyelembevétele nélkül.
A jelenre és a jövőre való kifelé irányuló orientáció gondolata is elmarad. A tanulmány a Krupp saját történetével kapcsolatos munkát vizsgálja a külső kommunikációban és a belső hatásában egyaránt, és a Kruppról folytatott nyilvános tárgyalásokkal összefüggésben helyezi el.
Ez nemcsak a történelem révén a nyilvánosság felé közvetített üzenetek változását tárja fel, hanem egy sokat elhanyagolt tényt is: a vállalatoknak szükségük van a történelmükre. Nem tudnak meglenni nélküle.