Hogyan lehet a halál előtt nem megtapasztalható tereket, mint a pokol, a tisztítótűz vagy a paradicsom, szemléletesen elmesélni? A monográfia a túlvilági utazások műfajával foglalkozik, és Pál apostol túlvilági utazásának elemzésével kezdődik (2 Kor 12,2-4). Ezt a szöveget követi Pál apokrif apokalipszise, amelynek túlvilági elbeszélése jelentősen eltér a korábbi Péter apokalipszisétől.
A két apokalipszis közötti kapcsolat tisztázása érdekében rekonstruáljuk a túlvilági utazásnak a korai zsidó hagyományban kialakult elbeszélési folyamatát. A korai keresztény apokalipszisek második vizsgálata azt mutatja, hogy a pogány-antik „spectacula”-ra utaló Péter apokalipszisétől eltérően Pál apokalipszise következetesen végrehajtja ezt az elbeszélői eljárást. A kora középkori tervezetek elemzését a szuggesztíven narratív Visio Tnugdali és a Tractatus de Purgatorio S.
Patricii vizsgálata követi, amely nemcsak komplex módon feltételezi Szent Patrik legendáját, hanem a viktoriánus szimbolizmushoz való folyamodással saját medialitására is reflektál: Az élénken elbeszélt túlvilági életet az általa jelzett, nem látható valóság szempontjából „olvashatónak” értelmezi. A mű végén a Visio Thurkilli áll, mintegy „summa visionum”.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)