Schmittben egy olyan politikai gondolkodási hagyomány hordozója tűnt ki a korai Szövetségi Köztársaságban, amelytől az 1950-es években úgy tűnt, hogy egyetértés született az elhatárolódásban.
Ám az a mód, ahogyan Schmitt a „Harmadik Birodalom” szellemi munkatársaként saját kompromittáló múltját feldolgozta, új dialóguspartnerekhez vezette. Ezek a baráti körök fokozatosan újabb és újabb érdeklődőkkel egészültek ki, hogy egy hálózatszerű párbeszéd-kontextus alakuljon ki.
Ennek a hálózatnak a heterogenitása és a tételei fogadtatásának sokfélesége irritáló feszültségben állt azzal a képpel, amely a hivatalos politikai kultúrában Carl Schmitt nevéhez fűződött. A munka tézise az, hogy ebből a feszültségből következtetéseket lehet levonni a korai szövetségi köztársaság értelmiségtörténetének fontos vonásairól a szövetségi köztársaság egészére vonatkozóan.