Gesztus Nápolyban és Gesztus a klasszikus ókorban: Andrea de Jorio La Mimica Degli Antichi Investigata Nel Gestire Napoletano című művének fordítása.

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Gesture in Naples and Gesture in Classical Antiquity: A Translation of Andrea de Jorio's La Mimica Degli Antichi Investigata Nel Gestire Napoletano

Könyv tartalma:

"Évek óta hallottam erről a könyvről. Aki ezt a szót - legalábbis laikus körökben - elterjesztette, az valószínűleg Luigi Barzini volt Az olaszok (1964) című könyvében. Barzini dicsérte honfitársai tehetségét a kézzel való beszédre, és sajnálkozott, hogy olyan keveset írtak erről a témáról. Tudomása szerint csak egy ember - Andrea de Jorio, egy nápolyi pap - tett kísérletet az olasz kézmozdulatok lexikonjának elkészítésére, egy 1832-ben megjelent kötetben, amelynek címe La Mimica degli antichi investigata nel gestire napoletano..... Barzini ajánlott egy kis mintát.... Elolvasva (azt), úgy érezte, hogy ha nem tudja azonnal megszerezni de Jorio könyvét, akkor a könyökét harapdálja.... (N)em idénig nem jelent meg angolul de Jorio értekezése. A fordítás, a bőséges jegyzetek és a hosszú, hasznos bevezetés... (a) bölcsesség és az öröm forrása." --Joan Acocella, New York Review of Books.

"A huszadik században kevés idő jutott de Jorio úttörő munkásságára, egészen a közelmúltig, amikor a szemiotika felemelkedése és a művészettörténészek gesztusok iránti érdeklődése olyan jelentőséggel ruházta fel teljesítményét, amelyet még ő maga sem tudott volna elképzelni. Még így is gyakrabban idézték, mint olvasták ezt a könyvet. Tekintettel arra, hogy a gesztusoknak a nyelv és a kultúra összefüggésében való kortárs tanulmányozása szempontjából óriási jelentőséggel bír, meglepő, hogy ilyen sokáig kellett várni az angol nyelvű fordításra. Adam Kendon most adta át nekünk (de Jorio könyvének) első teljes, jegyzetekkel ellátott fordítását. Kendon maga is a gesztusok tanulmányozásának új tudományos megközelítésének elismert vezetője." --G. W. Bowersock, The New Republic.

Andrea de Jorio La mimica degli antichi investigata nel gestire napoletano ("Az ókoriak gesztusos kifejezése a nápolyi gesztusok fényében") című művét először 1832-ben adták ki Nápolyban. Hamarosan híressé vált a nápolyi gesztusok leírása és ábrázolása miatt, de csak a gesztusok iránti tudományos érdeklődés legújabb kori bővülésével ismerték fel valódi jelentőségét. Ez az első olyan könyv, amely tulajdonképpen a gesztusok etnográfiai tanulmányát mutatja be. A könyv a gesztusokat a nyelvvel analóg, kulturálisan kialakult kommunikációs kódként kezeli, és a hétköznapi emberek gesztusos kifejezésmódjának leírását tűzi ki célul egy pontosan meghatározott kulturális csoportra való hivatkozással, ahogyan azt a mindennapi életben használják. A könyv számos, a gesztusok bármely szemiotikája szempontjából fontos kérdéssel is foglalkozik, mint például a fizikai forma és a jelentés közötti kapcsolat kérdése, annak problémája, hogyan lehet egy közösség gesztusrepertoárjának leírását következetes módon bemutatni, a kontextus jelentősége a gesztusok értelmezésében, a gesztusok kombinálhatósága, metaforikus kifejezésekként való kialakulásuk és még sok más kérdés.

Andrea de Jorio (1769-1851) egyházi személyiség volt, a nápolyi székesegyház kanonokja, de régész is volt, és a nápolyi Borboni Királyi Múzeum (ma Nemzeti Régészeti Múzeum) kurátora. A görög vázák szakértője volt, és szorosan részt vett a régészet minden olyan aspektusában, amely akkoriban a Herculaneumban, Pompejiben, Pozzuoliban, Cumában és a Nápoly körzetében található más helyszíneken végzett ásatásokkal kapcsolatban alakult ki. Úgy vélte, hogy a nápolyi átlagemberek kultúrájukban megőrizték a város ókori görög alapítóinak hagyományait. Ezért feltételezte, hogy a korabeli gesztuskifejezés megértése hasznos lehet a Nápoly környéki és máshol végzett ásatások során napvilágra került görög-római ókori freskókon, mozaikokon, szobrokon és festett vázákon ábrázolt gesztusok és testtartások értelmezésében. Ez késztette arra, hogy a korabeli nápolyiak gesztusait a lehető legteljesebben leírja.