Ghazipur, the Opium Mint: From 1820 to the Present
A gazipuri ópiumgyárnak saját történelme van. Mint a legtöbb más gyarmati vállalkozás, ez is a gyarmati kereskedelmi és birodalmi érdekek előmozdítására jött létre.
Ghazipore, ahogyan Brit Indiában ismerték, a benarasi ópiumügynökség központja volt, amely az akkori Egyesült Tartományok szinte egész területére kiterjedt. A nagyvárosi tőke által irányított és hajtott ópiumgyár sikere jelezte a gyarmati India felemelkedését a nyers ópium jelentős exportőrévé. Mindazonáltal az ópiumgyár nem egyszerűen az "ellátási" ópium előállításának helyszíne volt; itt fonódott össze a nagyvárosi tőke és a birodalmi tudomány és technológia, hogy biztosítsa a gyarmati létesítmény életképességét.
A technológia azonban nem volt minden. Az ópiumgyártás színvonalának emelése megkövetelte az "ópium vegyész" szolgálatait, aki létfontosságúvá vált az egész művelet hatékonysága szempontjából.
A gyarmati kutatások az alkaloidok kivonására összpontosítottak, hogy kielégítsék a gyógyászati ópium iránti növekvő keresletet és az Angliába irányuló importot a második világháború alatt és után. A nyers nyers ópium előállításának helyszínéből a gyár egy modern gyógyszeripari vállalattá fejlődött, amelyet teljesen átalakítottak és újrafelszereltek. A "Kormányzati Ópium- és Alkaloidgyár" névre átkeresztelt 200 éves műemlék a folytonosság néhány eleme révén olyan örökséggé válik, amely megtestesíti azt az erőteljes elbeszélést, hogy "az ópium tette a világot kerekké".
Ez a munka kísérletet tesz arra, hogy újra felkeresse és feltárja a ghazipuri ópiumgyár számos pályáját, amely még a XXI. században is a termelés helyszíne marad.
