Olvasói vélemények
Összegzés:A Szonja Livingston által írt Szellemkenyér egy memoár, amely a szerző szegénységben felnövő gyermekkorának kihívásokkal teli időszakát mutatja be, rövid és eleven fejezetek sorozatán keresztül. A könyv a nyers érzelmek és az éleslátás keverékét mutatja be, lehetővé téve az olvasók számára, hogy átéljék az életének összetettségét és a nehézségek közepette a gondoskodás keresését. Az elbeszélés visszhangra talál azoknál, akik hasonló küzdelmeket ismernek, és vitákat indít el a szegénységről és a rugalmasságról.
Előnyök:A könyv gyönyörűen megmunkált prózával, érzelmi mélységgel és átélhető témákkal rendelkezik. Az olvasók nagyra értékelték az éleslátó jellemfejlődést, a magával ragadó, naplószerű írásmódot, valamint a szerző azon képességét, hogy egyensúlyba hozza a tragédiát az ünnepléssel. Sokan találták tanulságos és fontos olvasmánynak, különösen a pedagógusok és a gyerekekkel foglalkozók számára.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy vélte, hogy az írás időnként szaggatott, vagy a szerkesztett rövidség miatt nem elég mély. Néhányan ellentmondásokat észleltek az elbeszélésben, és úgy érezték, hogy bizonyos pillanatokból hiányzik az alapos elemzés vagy reflexió. Mások úgy jellemezték a formátumot, mint ami a szabad írásgyakorlatokra hasonlít, ami ronthatja a karakterek megértését.
(48 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
"Ha minden este levest eszel, a kenyérre való gondolatok átsegítenek." A Szellemkenyér valósággá teszi számunkra a változó otthonokat és a véget nem érő éhséget, amelyek egy, a hetvenes években szegénységben felnövő lány életét alakítják.
Az egyedülálló anya által nevelt hét gyermek egyike, Sonja Livingston New York nyugati részének olyan területein nőtt fel, amelyek Amerika többi része elől viszonylag rejtve maradtak. Egy régi mezővárosból egy indiánrezervátumba és egy zsákutcás városi negyedbe, Livingston és testvérei követik nonkonformista anyjukat egyik romos házból a másikba, hogy valami jobbat keressenek.
Útközben a fiatal Sonja megfigyeli a családja által tapasztalt kemény valóságot, valamint a transzcendens szépség apró pillanatait, amelyek valahogyan megtartják őket. Miközben a világa értelmezéséért küzd, Livingston érzékeli a stresszt és a mintákat, amelyek a gyerekeket - különösen a lányokat - a szegénység körforgásában tartják fogva.
Nagyobb kulturális élmények, mint például a Wonder Woman és Nancy Drew iránti szeretete, valamint a cserkészlányokkal és a római katolicizmussal kapcsolatos tapasztalatai is meghatározzák ezt a lírai memoárt. Livingston határozottan kerüli az érzelgősséget, ehelyett elmélkedést nyújt arról, hogy mit jelent éhezni, és megmutatja, hogy a szegénység éppoly biztosan erősítheti a lelket, mint amilyen biztosan le tudja zúzni.
