Jessamyn Smyth mesegyűjteményében, az Inugami mochiban megismerhettük a boszorkány terjeszkedését és örömét az ismerős szerelmében, és megismertük a szörnyű véget. Most, a Gilgames Vadonban e nagy eposz architektúrája ajtóvá válik, amelyen keresztül a boszorkány nyugatra tántorog őrült útján, hogy megölje magát a halált. Néha a legnagyobb betekintést abba, hogy mit jelent embernek és halandónak lenni, az ősi történetek és az állati archetípusok adják: a Gilgames-eposzban a hős csak vad Kedvesének elvesztése, a halandóság teljes megismerése és a teljes megalázkodás révén válhat bölccsé.
Mi történik velünk, ha a Szeretett nem ember, hanem Enkidu, a vadon párduca? Mi történik, ha a Szeretett Humbaba erdeje egy szó szerint égő világban? Mi történik, ha a Szeretett egy olyan faj tagja, amely több mint 30 000 éve együttfejlődött az emberrel, mégis fájdalmasan rövid élettartamra korlátozódik? Mi történik a boszorkánnyal, amikor a bizalmasa meghal?
A meditáció, gyászbeszéd, elégiák és megalázkodások tartálya, a Gilgames vadon a lélek kiáltása a nagy emberi kérdésre adott válaszként: hogyan megyünk tovább, nyitott szívvel, a halandóság jelenlétében?
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)