Értékelés:
A Tupelo Hassman által írt Girlchild megrendítő, kemény történetet mutat be egy fiatal lányról, Rory Dawn Hendrixről, aki kihívásokkal teli környezetben nő fel, és egyedülálló elbeszélői stílusban mutatja be a szegénységgel és családi problémákkal folytatott küzdelmét. Az olvasók megoszlanak a tapasztalataikban, sokan dicsérik az írást és a jellemábrázolást, míg mások szétesőnek és lehangolónak találják a történetet.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató feltárása olyan nehéz társadalmi kérdéseknek, mint a gyermekbántalmazás, a szegénység és az elhanyagolás.
⬤ Egyedi elbeszélői stílus, amelyet vázlatok, naplóbejegyzések és szokatlan történetmesélés segítségével mesélnek el.
⬤ Erős jellemábrázolás, különösen Rory Dawn esetében, aki rugalmasnak és átélhetőnek tűnik.
⬤ Érzelmi mélység és humoros pillanatok a tragikus körülmények között, ami sok olvasót lebilincsel.
⬤ Megvan a lehetősége, hogy fontos beszélgetéseket indítson el társadalmi kérdésekről, és fontos olvasmánynak tekinthető.
⬤ Néhány olvasó lassúnak találja a tempót és az elbeszélői stílust szétesőnek, ami megnehezíti a történetbe való bekapcsolódást.
⬤ Egyes fejezetek minimális szöveget tartalmaznak, ami egyesek szerint csökkenti az általános hatást.
⬤ A nyomasztó témák és a hagyományos elbeszélői lendület hiánya egyes olvasók elégedetlenségéhez vezet.
⬤ Vegyes vélemények az írói stílusról, egyesek szerint hiányzik a mélység vagy a kohézió.
⬤ Néhány olvasó nem találta kielégítőnek a befejezést, és úgy érezte, hogy a történet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
(149 olvasói vélemény alapján)
A New York Times Book Review szerkesztői választása
Rory Hendrixnek, a legkevésbé valószínű cserkészlánynak, nincs se csapata, se jelvénye, amit magáénak mondhatna. De még mindig kölcsönveszi a Kézikönyvet az általános iskola könyvtárából, hogy átböngéssze a tanácsokat, és tippeket keressen, hogy kijusson a Calle-ból - a renói lakókocsiparkból, ahol az édesanyjával, Jóval, a Truck Stop kedves arcú, szerencsétlen csaposával él.
Rory-nak azt mondták, hogy egyike a "harmadik generációs fattyúknak, akik biztosan a kurvaság felé vezető úton vannak", és ő elhatározta, hogy megtörik a körforgást. Miközben Rory azzal a szokással küzd, hogy anyja rossz férfiakban bízik, és azzal a vegyes áldással, hogy túl okos a saját érdekében, menedéket talál a könyvekben és a nyelvben. Naplóbejegyzésekből, szociális munkások jelentéseiből, történetproblémákból, letartóztatási jegyzőkönyvekből, családi történetekből és a nagymamája leveleiből Tupelo Hassman Lánygyereke megrázó kollázst készít, amely megmutatja nekünk Rory világát, miközben a kiutat keresi belőle.
