Értékelés:
A kritikák a „Gnit” című darabbal kapcsolatos elismerés és zűrzavar keveredését mutatják. Míg egyesek dicsérik a szellemes és okos írói munkát, mások úgy érzik, hogy hiányzik belőle az érzelmi mélység, és nem biztos, hogy minden közönséghez eljut. A darabot egy modern abszurd színházi darabnak tartják, amely vicces, ugyanakkor szokatlan.
Előnyök:A forgatókönyv szellemes, okos és intelligens, különösen az egyszemélyes „tömegjelenetek” zsenialitását jegyzik. Rendkívül okosnak, viccesnek írják le, és a személyes identitás és értékek feltárását kínálja.
Hátrányok:Néhány kritikus szerint a darabot nehéz megérteni, valószínűleg a generációs különbségek miatt. Mások úgy vélték, hogy hiányzik belőle az érzelmi vagy filozófiai súly, és kedvezőtlenül hasonlították Ibsen „Peer Gynt”-jéhez.
(4 olvasói vélemény alapján)
A lustaság a szeretet ellentéte? Az Én keresése a teljes senkik számára? Ezeket a kérdéseket Will Eno, Amerika egyik vezető kortárs drámaírója teszi fel termékeny tollából, akinek a Gnitben megcsillan a játékos, sajátos nyelvi tehetség.
Figyeljük meg, ahogy Peter Gnit, az emberiség egy eléggé vicces, de annyira-amennyire nem jó példánya egy életen át rossz döntéseket hoz, miközben az Igazi Énjét keresi, amely keresése közben szétesik. Egy sodró lendületű és nagyon is elrettentő történet többek között arról, hogy a szeretet ellentéte a lustaság.
A Gnit egy hűséges, hűtlen és szándékosan amerikai félreértelmezése Henrik Ibsen Peer Gynt című, 19. századi, minden rossz okból híres norvég színdarabjának, amelyet Will Eno írt, aki soha nem járt Norvégiában.
