Godard: A hetvenéves művész portréja

Olvasói vélemények

A „Godard: Colin MacCabe: A Portrait of the Artist at Seventy” című könyve Jean-Luc Godard életét és pályafutását mutatja be alaposan, feltárva filmes fejlődését az évtizedek során. Míg egyes olvasók értéket találnak a kulturális kontextusban és MacCabe írói stílusában, mások kritizálják a könyvet az objektivitás és a világosság hiánya miatt, különösen azok számára, akiket nem érdekel Godard munkássága.

⬤ Alaposan feltárja Godard életét és filmográfiáját.
⬤ Az írásmód magával ragadó és éleslátó, különösen a kulturális és politikai összefüggések tekintetében.
⬤ Egyes fejezetek, mint például az Anna Karináról szóló, különösen dicséretesek mélységük miatt.
⬤ MacCabe széleskörű Godard-ismerete mélyebbé teszi az elbeszélést.

⬤ A könyv néha olyan mellékszálakra téved, amelyek Godard fő művei szempontjából irrelevánsnak tűnhetnek.
⬤ A Godard-ot nem ismerők számára zavaros és félrevezető.
⬤ Néhány kritikus úgy érzi, hogy MacCabe Godard iránti csodálata nem indokolt és túlságosan elfogult.
⬤ Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a könyv Godard kiterjedt filmográfiája miatt túlterhelőnek tűnik, ami kétségbeeséshez vezet a munkásságával való átfogó foglalkozással kapcsolatban.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Godard: A Portrait of the Artist at Seventy

Könyv tartalma:

A francia filmművészet új hullámát kiváltó zűrzavar intim portréja és a legnagyobb rendező, Jean-Luc Godard története.

Godard korai filmjei forradalmasították a mozi nyelvét. Az első évtizedében rendkívül termékeny Godard - a Lélegzetvétel nélkül, a Megvetés, a Pierrot le Fou, az Alphaville és a Made in USA csak egy maroknyi az általa rendezett korszakalkotó alkotások közül - megismertette a filmnézőket a háború utáni filmek és kultúra trombitált szexualitásához kapcsolódó sztárgenerációval: Brigitte Bardot, Jean Seberg, Jean-Paul Belmondo és Anna Karina.

A hatvanas évek előrehaladtával azonban Godard élete átalakult. Az általa bálványozott Hollywoodtól kezdett undorodni, és a franciaországi szocialista erjedés közepette második felesége bevezette őt az aktivista baloldali diákmozgalomba. Európa legnagyobb rendezője 1968-tól 1972-ig a maoista politika szolgálatában dolgozott, és ezt követően is az általa átalakított közeg távoli perifériáin kísérletezett. Későbbi rendkívüli munkáit kevesen látják vagy értékelik, mégis Európa egyik legnagyobb hatású művésze maradt.

Colin MacCabe saját, Godarddal és társulatával szerzett munkatapasztalataira támaszkodva a rendező első életrajzában izgalmas beszámolót írt a francia mozi átalakulásáról Truffaut, Rohmer, Rivette és Chabrol - a régi esztétikát megdöntő kritikusok, akik legendás módon maguk is rendezőkké váltak -, valamint Godard eltökéltségéről, hogy a filmet a legnagyobb művészetté tegye.