Olvasói vélemények
Összegzés:A „Gödel, Escher, Bach: Egy örök aranyfonat” című könyv a művészet, a zene, a matematika és a tudatosság közötti kapcsolatokat vizsgálja, filozófiai eszmecserék és játékos párbeszédek segítségével szövi át az összetett gondolatokat. Az olvasók intellektuálisan ösztönzőnek és életet megváltoztatónak találták, bár sokan kihívásokról is beszámoltak a könyv sűrűsége és összetettsége miatt.
Előnyök:A könyvet dicsérik az intelligenciával, a tudattal és a különböző tudományterületek közötti kapcsolatokkal kapcsolatos mélyreható meglátásaiért. Az olvasók nagyra értékelik Hofstadter magával ragadó írói stílusát, a párbeszédes forma kreativitását, és azt, hogy a könyv képes mélyen befolyásolni a gondolkodásukat. A könyvet az elméleti informatika klasszikusának tartják, és továbbra is aktuális a mesterséges intelligenciáról szóló vitákban.
Hátrányok:Sok olvasó szerint a könyv rendkívül összetett és nem egy hétköznapi olvasmány, gyakran feleslegesen átláthatatlannak írják le. Egyesek úgy érzik, hogy megértéséhez jelentős erőfeszítésre van szükség, és egyes fogalmak magyarázatának érthetőségére is vannak panaszok. Emellett néhány kritika megemlíti, hogy az újabb kiadások nyomdai minősége gyengébb, mint a régebbi kiadásoké.
(581 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Godel, Escher, Bach: An Eternal Golden Braid
Könyv tartalma:
Pulitzer-díjas Egy metaforikus fúga elmékről és gépekről Lewis Carroll szellemében
Douglas Hofstadter könyve közvetlenül a „térképek” vagy a formális rendszerek közötti kapcsolatok természetével foglalkozik. Hofstadter szerint azonban a minden mentális tevékenység alapjául szolgáló formális rendszer meghaladja az azt támogató rendszert.
Ha az élet kinőhet a sejt formális kémiai szubsztrátumából, ha a tudat kialakulhat a tüzelő neuronok formális rendszeréből, akkor a számítógépek is eljutnak az emberi intelligenciához. A Godel, Escher, Bach csodálatos felfedezése a kognitív tudomány középpontjában álló lenyűgöző gondolatoknak: jelentés, redukció, rekurzió és még sok más.
