Godot-ra várva Szarajevóban: Teológiai elmélkedések a nihilizmusról, a tragédiáról és az apokalipszisről

Eredeti címe:

Waiting for Godot in Sarajevo: Theological Reflections on Nihilsim, Tragedy, and Apocalypse

Könyv tartalma:

1914 nyarán Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd főherceget, amely esemény az első világháború borzalmaihoz vezetett, és amely sok történész szerint a huszadik század kezdetét jelentette. 1992-ben Szarajevó ismét a figyelem középpontjába került, mint a század egyik legvéresebb polgárháborújának gyújtópontja.

Szarajevó azonban egykor a felvilágosodás álmainak megtestesítője volt, egy olyan város, ahol keresztények, zsidók és muzulmánok békésen éltek egymás mellett. Szarajevó közelmúltbeli káoszba és pusztulásba süllyedése közepette Susan Sontag úgy döntött, hogy megrendezi a Godot-ra várva I. felvonását, amelyet az állandóan fenyegető veszély ellenére teltházzal játszottak.

Hogy miért? Miért feküdt a huszadik század végén a remény városa összetörve? Miért állított Sontag egy művészi produkciót ilyen elsöprő tragédia közepette? Miért a Godot-ra várva? És, ami a legfontosabb, miért a nézők hálás, néma könnyei, akik életüket kockáztatva egy színdarabot néztek meg a háború közepén? Ezek a kérdések vezetik David Toole teológiai elmélkedését a Godot-ra várva Szarajevóban című előadásban, amelyben arra keresi a választ, hogy mit jelent méltóságteljes életet élni egy tagadhatatlanul szenvedéssel teli világban. Toole ügyesen fonja össze Friedrich Nietzsche nihilizmusról vallott nézeteit Michel Foucault hatalomelemzésével, hogy létrehozza a tragédia metafizikáját, vagyis a "haldoklás politikáját".

Ezt a politikát aztán arra használja fel, hogy új teológiai megvilágításba helyezze a keresztény apokalipszist és azt, hogy mit jelent a huszadik század végén élni. Érvelése során Toole innovatív kapcsolatokat teremt olyan különböző alakok között, mint John Milbank, Alasdair MacIntyre, Euripidész, John Howard Yoder és Norman Maclean (az A River Runs Through It és a Young Men and Fire szerzője ), miközben Beckett darabját használja iránytűként.

A végeredmény egy lenyűgöző, kiválóan olvasható, váratlanul kalandos teológiai vizsgálódás az élet értelméről.