Gods of Noonday: Egy fehér lány afrikai élete

Olvasói vélemények

Elaine Neil Orr memoárja, a „Gods of Noonday: Egy fehér lány élete Afrikában” című könyve egy mélyen személyes reflexió a nigériai misszionárius gyerekként felnövő tapasztalatairól. A memoár gyönyörűen érzékelteti érzelmi útját, kulturális konfliktusait és kettős identitásának összetettségét, amely egyszerre amerikai és nigériai. Míg sok olvasónak tetszik az eleven történetmesélés és az érzelmi őszinteség, egyesek szerint a könyvből hiányzik a történelmi kontextus és a koherencia.

⬤ Virtuóz írás, amely élénken érzékelteti a szerző tapasztalatait és érzelmeit.
⬤ Átélhető és éleslátó ábrázolás azok számára, akik ismerik a hasonló hátteret, különösen a misszionárius gyerekekét.
⬤ Gyönyörű leírások Nigériáról, amelyek erős képeket és érzelmeket idéznek fel.
⬤ Hatékonyan kezeli az identitás, a kultúra és a családi kapcsolatok témáit.
⬤ Fizikailag és érzelmileg is leköti az olvasót, nosztalgiát ébreszt és kapcsolatot teremt saját élményeivel.

⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy hiányzik belőle a történelmi jelentőség és mélység.
⬤ Kritika, hogy rendezetlen, vagy a szabad asszociációkra emlékeztető írásmód miatt időnként nehéz követni.
⬤ Az önimádat vádja, amely inkább a személyes siránkozásra, mint a szélesebb körű afrikai tapasztalatokra összpontosít.
⬤ Az olvasók egy kis része elégedetlen volt az érzelmes hangvétellel, úgy érezték, hogy nem nyújt olyan betekintést az afrikai életbe, amilyet vártak.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Gods of Noonday: A White Girl's African Life

Könyv tartalma:

Elaine Neil Orr orvosi misszionáriusok lányaként 1954-ben született Nigériában, a Nagy-Britanniától való függetlenséghez vezető nemzeti mozgalom kellős közepén. De ahogyan azt lebilincselő új memoárjában elmeséli, Orr nem idegenként nőtt fel külföldön; ő egy lány volt otthon - csak félig amerikai, félig nigériai. Amikor egyedül küldték az Egyesült Államokba a középiskolába, nem is sejtette, hogy Afrikából való távozása milyen sokba fog kerülni neki.

Csak negyvenes éveiben, a veseelégtelenség válságában kezdte visszanyerni afrikai életét. A Gods of Noonday megírása közben értette meg kettős gyökerűségét: a keresztény templomban és a yoruba szentélyben, a zongorában és a beszélő dobban. Az emlékezés visszavitte őt az észak-karolinai Duke Medical Centerből Nyugat-Afrika partjaira és szülővárosába, a yoruba nép földjén fekvő Ogbomoshóba. Az övé nem az a diszfunkcionális amerikai család volt, amelynek feszültségeit az egyenlítői napsütés felszínre hozza, hanem egy missziós lánykor, amelyet mégis kísért - a spirituális légkör és a jó szándék korlátai.

Orr édesapja, Lloyd Neil, aki korábban középiskolai atléta és második világháborús pilóta volt, és édesanyja, Anne, Nigériában találták meg azt a kalandot, amely az 1950-es évek Amerikájában elkerülte volna őket. Elaine jobban azonosult erős, életvidám apjával, mint zárkózott anyjával, de ő maga éppoly magába forduló és magányos volt, mint nővére, Becky, aki csinos és társasági ember volt. Lloyd szerzett egy Chevrolet kombit, amellyel Elaine-t és barátait az Ethiope folyóhoz vitte, ahol ugyanúgy úsztak, mint az Egyesült Államokban. Éjszaka azonban az utak veszélyessé váltak, és hamarosan a közelgő biafrikai háború füstje homályosította el a nappalokat.

A buja missziós táborok és a nigériai kultúra, az amerikai délen töltött szabadságolások és a nigériai bentlakásos iskola, végül pedig Orr megromló egészségi állapota összefonódnak, és az elbeszélés egyre intenzívebbé válik, ahogy Orr felismeri, hogy csak a szülőföldje visszaszerzésével találhat erőt a túléléshez. Az olyan klasszikusok, mint az Out of Africa és az olyan újabb művek, mint a The Poisonwood Bible és a Ne menjünk ma este a kutyákhoz, mellett foglal helyet, a Gods of Noonday mélyen átélt, bátor portréja egy nő életének.