Olvasói vélemények
Összegzés:Robert Christgau „Going into the City” című memoárja vegyes reakciókat váltott ki az olvasókból. Míg egyesek értékelték a szívből jövő elbeszélést és Christgau egyedi hangját, sokan csalódtak a könyv fókuszában és szerkezetében, úgy érezték, hogy túlságosan eltávolodott attól, amitől azt remélték, hogy egy zenecentrikus beszámoló lesz. A vélemények kettőssége jellemzően a zenei memoár elvárásaira és a zenei birodalmon túli részletekkel teli személyes életút elbeszélésének valóságára összpontosult.
Előnyök:Az olvasók dicsérték Christgau írói stílusát, megjegyezve, hogy átgondolt és szívből jövő prózája van. Sokan kiemelték a 20. századi New York gazdag kulturális hátterét, és nagyra értékelték a zenetörténet jelentős pillanatait részletező részeket, különösen azokat, amelyek befolyásos zenekarokat és helyszíneket érintettek. Néhány kritikus csodálatát fejezte ki Christgau azon képessége miatt, hogy kapcsolatot tud teremteni személyes élményei és a szélesebb körű kulturális mozgalmak között.
Hátrányok:A kritikusok rámutattak, hogy a könyv nem fókuszál a zenére, és jelentős részeket szentel Christgau személyes életének és kapcsolatainak, ami gyakran a zenei tartalom rovására megy. Sokan lassúnak találták a tempót, és úgy érezték, hogy a könyv túl hosszú, és azt sugallták, hogy javára válhatna egy szigorúbb szerkesztés. Több olvasó frusztrációját fejezte ki az öncélú elbeszélés miatt, és megjegyezte, hogy túlságosan részletesen foglalkozik a személyes életével, és nem nyújt jelentős betekintést a zenekritikába.
(32 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Going Into the City: Portrait of a Critic as a Young Man
Könyv tartalma:
Egyik legnagyobb esszéírónk és újságírónk - az amerikai rockkritikusok dékánja, Robert Christgau - egy mámorító utazáson vesz részt életében és korában ebben az élénk hangulatú és zsigeri memoárban, amely egyszerre szerelmes levél egy régmúlt New Yorkhoz és tisztelgés a művészet átalakító ereje előtt.
Az élethossziglan New York-i Robert Christgau tizenkét éves kora óta ír a popkultúráról, és huszonkét éves kora óta fizetnek érte: a rockról írt az Esquire-nek annak fénykorában, és több mint három évtizeden át a zenei életet személyesítette meg a Village Voice-nál. Christgau hallgatta Alan Freedet, amint Elvis előtt üvölt a rock 'n' rollról, negyven évvel azelőtt telepedett le a manhattani Avenue B-től keletre, hogy ez menő lett volna, tanúja volt Monterey-nek, Woodstocknak és Chicago '68-nak, valamint az első abortusz elleni felszólalásoknak. Látta Coltrane-t East Village-ben, Muddy Waters-t Chicagóban, Otis Reddinget az Apollóban, a Deadet a Haightban, Janis Joplint a Fillmore-ban, a Rolling Stones-t a Gardenben, a Clash-t Leedsben, Grandmaster Flash-t a Times Square-en, és minden punkzenekart, amit csak el tudsz képzelni, a CBGB-ben.
Christgau az elmúlt fél évszázad számos kulcsfontosságú kulturális változásának krónikása volt, és ezzel forradalmasította a zenekritikusok kulturális státuszát. A Going Into the City visszatekint a neveltetésre, amely megalapozta, a történelemre, amely átalakította, és a zenére, könyvekre és filmekre, amelyek utat mutattak neki. Alfred Kazin A Walker in the City, E. B. White Here Is New York, Joseph Mitchell Up in the Old Hotel és Patti Smith Just Kids című műveihez hasonlóan ez is egy elveszett New York szeretetteljes portréja. Tisztelgés Christgau fiatalkorának városa előtt Queens-től a Lower East Side-ig - egy olyan város előtt, amely ma már leginkább csak az emlékezetben létezik. És szerelmi történet arról a Greenwich Village-i lányról, aki vele együtt barangolta be a lehetőségek e birodalmát.
--Slate.
