Reflections on Institutional Catholic-Ism: A Critical Perspective
Ma sok katolikus küzd az Egyház hitbeli kérdéseivel, és mégis, gyermekként megfélemlítették őket attól, hogy megkérdőjelezzék a „szent dogmákat”, mert féltek, hogy veszélybe kerül „halhatatlan lelkük”. Egy katolikusnak felnövő gyermek számára a papok megkérdőjelezhetetlen tekintélye előzetesen hajlamosítja a gyermekeket az ilyen jellegű hatalom csábító hatásaira, és a papi palásttal az isteni tekintély auráját sugározzák.
Nyugdíjas mentálhigiénés szakemberként szólva ez a helyzet veszélyes a gyermekek pszichológiai fejlődésére és jólétére. A papok hatalma és tekintélye sok gyermekben olyan mértékű félelemmel teli tiszteletet hagy, hogy semmit, amit egy pap kimond vagy végrehajt, nem mernek megkérdőjelezni -- még a szülők sem.
Ez az esszé a katolikus tekintélyelvű dogmákról és a kötelező oktatásról szól, amelyek akadályozhatják a gyermekkor fejlődési feladatait az alapvető bizalom kialakulásától a kamaszkori identitásig és azon túl. Az egyházba vetett hitet a tudás, a felvilágosodás és az Isten világegyetemébe vetett igaz hit fejlődésének egészséges tiszteletével kell mérsékelni.
