Gone Girls, 1684-1901: Flights of Feminist Resistance in the Eighteenth- And Nineteenth-Century British Novel
A Gone Girls, 1684-1901 című könyvében Nora Gilbert amellett érvel, hogy az "otthon" valamilyen változatából elmenekülő női karakterek kitartó trópusa sokkal nagyobb szerepet játszott mind a regény, mind a modern feminizmus kialakulásának történetében, mint ahogy azt a korábbi beszámolók elismerték. A XVIII.
és XIX. századi brit regény ugyanis bármennyire is azon munkálkodott, hogy a privát, középosztálybeli, otthoni szférát a női tekintély jogos (és egyetlen) helyeként határozza meg, ahogyan azt a korábbi kritikusok felvázolták, folyamatosan olyan női szereplőket is megmutatott olvasóinak, akik nem voltak hajlandóak elfogadni ezt a napirendet - a visszautasítások pedig feltűnően gyakran az otthonról való fizikai meneküléssel végződtek.
A női menekülés folyamatos áramlása, amely ezt az irodalmi művet átszövi, erőteljes ellenpontja a női szerénység és a boldog otthonteremtés ideáljának, amelyet hivatalosan támogatnia kellett volna, és megkérdőjelezi a regénytudományok néhány legelfogadottabb feltételezését. Ahogyan a #MeToo mozgalom az ismétlődő, összesített történetmesélés eszközét használta fel arra, hogy állást foglaljon a kortárs nemi erőszak kultúrája ellen, a Gone Girls, 1684-1901 azonosítja és felerősíti a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi brit történetmesélés egy visszatérő szálát, amely egyszerre szolgált arra, hogy hangsúlyozza a nemi alapú igazságtalanságok elterjedtségét az egész időszakban, és hogy narrativizálja az ilyen igazságtalanságokkal szembesülő olvasók lehetséges módjait és eszközeit a lázadásra, ellenállásra és menekülésre.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)