Gongs and Pop Songs: Sounding Minangkabau in Indonesia
Az Indonézia zenei hagyományairól szóló kutatások sokáig a jávai és balinéziai gyakorlatokra, köztük a híres gamelán hagyományokra összpontosítottak, a szigetvilágon belüli egyéb zenei formák széleskörű sokféleségének rovására. Jennifer A. Fraser ezzel a tendenciával szemben egy kevéssé ismert szumátrai gonghagyományt, a talempongot vizsgálja, amelyet régóta a magukat minangkabau-ként azonosító emberekhez kötnek.
A gazdag néprajzi adatokra alapozott és online audiovizuális anyagokkal kiegészített Gongs and Pop Songs az első olyan tanulmány, amely a talempong stílusok történetét és változatosságát mutatja be. Feltárja, hogy a régebbi módok a XXI. században is életképesek a vidéki közösségekben, miközben nyomon követi az újabb, gyökeresen eltérő esztétikai keretekkel és értékekkel rendelkező módok megjelenését. A tárgyalt talempong stílusok mindegyike tartalmaz a repertoárjában minangkabau pop- vagy őslakos dalokat, amelyek mindegyike erősen kötődik a helyhez és a néphez. A talempong kortárs fejlődése változó politikai, társadalmi és gazdasági háttér előtt zajlott: az őslakos művészetek intézményesítése, egy sikertelen regionális lázadás és a szabad piacgazdaság nyomása közepette.
Fraser az etnikai hovatartozás kognitív megközelítését alkalmazza, és azt a kérdést teszi fel, hogy a talempongon keresztül hogyan értelmezik magukat az emberek minangkabau-ként, és hogy a műfaj különböző stílusai hogyan segítik az etnikai érzelmek létrehozását és artikulálását - vagyis hogyan segítik az embereket abban, hogy minangkabau-nak hangozzanak.