Gonzo Wall Street: Riots, Radicals, Racism and Revolution: Hogyan törték össze a pénzügyi rendszert és hogyan verték át a hatvanas évek Go-Go bankárai a pénzügyi rendszert

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Gonzo Wall Street: Riots, Radicals, Racism and Revolution: How the Go-Go Bankers of the 1960s Crashed the Financial System and Bamboozled

Könyv tartalma:

Annak régóta eltitkolt története, hogy a korrupt Wall Street-i befektetési bankok az 1960-as években hogyan tartották a Kongresszust a markukban, és hogyan kaptak az adófizetők által finanszírozott, felháborító mértékű mentőcsomagot, amivel tartoztak az ügyfeleiknek - és hogy a Kongresszus és a SEC milyen keveset kapott cserébe a Wall Streettől. Ez teremtett precedenst a 2008-as pénzügyi válság mentőcsomagjaihoz - és a következő Wall Street-i mentőakcióhoz. A korrupció és a pénzügyi visszaélések története a viharos 1960-as években, Kennedy, Johnson és Nixon kormányzása idején bontakozik ki, a szerepeket meglepően sok híres és hírhedt személyiség játssza: Abbie Hoffman, Roy Cohn, Ross Perot, Donald Regan, Michael Bloomberg, Felix Rohaytn, Sandy Weill, Ken Langone és még sokan mások.

Az 1960-as években az amerikai társadalom szövetét a vietnami háború miatti mély megosztottság, a városainkban tapasztalható erőszak, valamint John F. Kennedy elnök, Martin Luther King Jr. és Robert Kennedy szenátor értelmetlen meggyilkolása szakította szét. A polgárjogi, valamint a női és melegfelszabadító mozgalmak kihívások elé állították Amerikát. A zene, az irodalom, a divat és az "anyagok" átalakították a kultúrát, és felforgatták a hagyományos erkölcsöket és modort. A közvélemény, a média és a politikusok, akiket ezek a drámai változások foglalkoztattak, kevés figyelmet fordítottak a Wall Streetre, ahol olyan válság volt kialakulóban, amely több befektetési bank csődjét okozta, mint a nagy gazdasági világválság idején.

Az 1968-as évnek a Wall Street legjobb éveinek kellett volna lennie. Ez volt a legnagyobb bikapiac a húszas évek óta. A Dow rekordokat döntött. A kereskedési volumen robbanásszerűen nőtt. A magasan szárnyaló technológiai cégek forró IPO-piaca dacolt a gravitációval. A fúziók és felvásárlások hulláma pedig hatalmas profitot termelt. Annak ellenére, hogy a Wall Street-i cégek a kívülállók számára mennyire jól menőnek tűntek, valójában nem egy dübörgő csorda volt, hanem egy olyan, amelyet le kellett vágni.

Elrejtették a szem elől azt a tényt, hogy a Wall Street legismertebb cégei közül sokan igen bizonytalan pénzügyi helyzetben voltak. Ahelyett, hogy a kétségbeesetten szükséges legmodernebb számítógépes rendszerekbe fektettek volna be, e cégek vezetői túlfizették magukat, így túlterheltek és túlhitelezettek lettek. Amikor 1968-ban az üzleti élet felrobbant, a padlótól a plafonig felhalmozott részvénytanúsítványok olyannyira túlterhelték őket, hogy elavult háttérirodáik képtelenek voltak feldolgozni azokat.

A Wall Street-i cégek legfőbb szabályozója akkoriban a New York-i tőzsde (NYSE) volt, amely az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) felügyelete alatt állt. A NYSE még mindig sok tekintetben annak a magánklubnak a maradványaival rendelkezett, amely a SEC-t létrehozó és a Wall Streetet a szövetségi kormány ellenőrzése alá vonó, a gazdasági válság idején hozott törvények előtt volt. A NYSE még "klubként" is emlegette magát, amelyet a leginkább túlvállalt cégek régi gárdája irányított. Ez a régi gárda legális és valószínűleg illegális eszközökkel számos fizetésképtelen céget tartott nyitva, miközben a SEC-t és a Kongresszust a sötétben tartotta, amíg túl késő nem lett. A rendszerszintű pénzügyi válság közeledtével a fellendülés csődbe fordult, és a cégek kalapot emelve Washingtonhoz fordultak mentőcsomagért.

Ez annak régóta eltitkolt története, hogy a Wall Street-i befektetési bankok hogyan tartották a Kongresszust a markukban, és hogyan kaptak az adófizetők által finanszírozott garanciát arra, amivel tartoztak az ügyfeleiknek - és milyen keveset kapott cserébe a Kongresszus és a SEC a Wall Streettől. Ez minden másnál jobban megteremtette a precedenst a 2008-as pénzügyi válság mentőcsomagjaihoz - és a Wall Street következő mentőcsomagjához.

A viharos 1960-as években, Kennedy, Johnson és Nixon kormányzása idején kibontakozó történetben meglepően sok híres és hírhedt figura játszik szerepet: Abbie Hoffman, Roy Cohn, Ross Perot, Donald Regan, Michael Bloomberg, Felix Rohaytn, Sandy Weill, Ken Langone és sokan mások.

A fikciónál is furcsább történetek között szerepelnek:

--Tino De Angelis, a salátaolaj-csaló, aki Kennedy elnök meggyilkolásának napján leszámolt egy neves befektetési bankkal - és majdnem még sokakat leszámolt.

--John Coleman, a huszadik század legbefolyásosabb embere a Wall Streeten, akiről még sosem hallottál - és hogy miért szerette ezt így.

--Francine Gottfried, az alázatos hősnő, akinek méltósága a buja alakja miatti kegyetlen bánásmóddal szemben forradalmat inspirált a nők számára a Wall Streeten.

-A Világkereskedelmi Központ munkásgalléros építőinek keménykalapos lázadása, akik a háborúellenes tüntetők ellen fordultak, és a visszahatás kezdetét vették.

--A Go-Go korszak utolsó IPO-ja - és talán a történelem legfelháborítóbb ajánlata - a magaziné, amely felfedezte Hunter Thompsont és megszülte a Gonzo újságírást.