Értékelés:
A „Jó bánat: E.B. Bartels: A háziállatok szeretetéről, itt és a továbbiakban” című könyve mélyen érinti azokat az állatbarátokat, akik egy szeretett állattársuk elvesztése miatti gyásszal küzdenek. A könyv személyes elbeszéléseket ötvöz a különböző kultúrákban a háziállat elvesztésének kezeléséről szóló kutatásokból nyert betekintéssel, így megnyugtató és informatív olvasmány. Míg számos kritika dicséri az érzelmi mélységét és átélhetőségét, néhány olvasó úgy találja, hogy hiányoznak belőle a gyakorlati megküzdési stratégiák.
Előnyök:⬤ Együttérzéssel és megértéssel foglalkozik a háziállat elvesztésének érzelmi hatásaival.
⬤ Személyes anekdotákat és a gyász kutatott nézőpontjait ötvözi.
⬤ Megnyugtató teret kínál a háziállatukat gyászolóknak.
⬤ Mind az állattartók, mind az állatgondozással foglalkozó szakemberek részéről magas szintű ajánlásokat kap.
⬤ A humor és a bánat egyensúlyban van, és olyan szívből jövő beszámolókkal szolgál, amelyek igazolják az olvasó érzéseit.
⬤ Kiemeli a háziállatok megemlékezésével kapcsolatos kulturális gyakorlatokat, és ezáltal informatívvá teszi.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy hiányoznak belőle a gyász kezeléséhez szükséges gyakorlati tanácsok.
⬤ A könyv egyes részeit, például a preparálással kapcsolatos vitákat, visszatetszőnek vagy helytelennek találták.
⬤ Nem minden olvasó számára egyformán vonzó minden tartalom; egyesek szerint bizonyos részek kevésbé hasznosak, vagy túlságosan a gyászról szólnak, anélkül, hogy elegendő pozitív tartalmat tartalmaznának.
(20 olvasói vélemény alapján)
Good Grief: On Loving Pets, Here and Hereafter
Egy váratlan, megható és személyes beszámoló a háziállatok szeretetéről és elvesztéséről, amely feltárja a társállatainkhoz fűződő különleges kötelékeket, és azt, hogyan gyászoljuk őket, ha már elmentek. E.
B. Bartelsnek sok háziállata volt - kutyák, madarak, halak, teknősök. Bármilyen változatos is a sokféle állat, egy egyetemes igazságot tanítottak meg neki: háziállatot birtokolni annyi, mint szeretni egy háziállatot, és háziállatot birtokolni annyi, mint - ritka kivétellel - idővel elveszíteni ezt a háziállatot.
De míg nekünk kodifikált hagyományaink vannak az embertársaink elhunytának megünneplésére, a legtöbb kultúrában nincs ugyanez a háziállatokra vonatkozóan. Bartels Massachusetts-től Japánig, az ókori Egyiptomtól a modern korig vezet bennünket a jó háziállat-halál után kutatva.
Találkozunk állatorvosokkal, régészekkel, lelkészekkel és másokkal, akik a rituálék sajátos, inspiráló sorát kínálják - a hagyományostól (hamvak szétszórása, portré megrendelése) a nagyszabásúakon (gyászmenet, mauzóleumok) át a váratlanokig (preparálás, klónozás). A központi tanulság: nincs legjobb gyakorlat a háziállat gyászolására, kivéve, ha halála után is ugyanúgy gondoskodunk róla, mint életében, és ha megtaláljuk a helyet, hogy a lehető legteljesebb mértékben részt vehessünk a halálában.
Bartels saját háziállatairól és azok haláláról szóló ironikus, nagyszívű beszámolókkal tarkítva a Jó gyász katartikus útitárs az állati családunk szeretetén és elvesztésén keresztül.