Greek Rhetoric of the 4th Century BC
A szónok és a hallgatóság közötti interakció, a sokak által táplált szenvedélyek és bizalmatlanság egy-egy személy túlsúlyával kapcsolatban, de az egyén mint tanácsadó és politikai vezető küzdelme is a 4. századi retorika kvintesszenciális elemei.
A szónok mint egyéni személyiség a hallgatóságából merít erőt, a retorikai szövegek pedig saját és a hallgatóság gondolatait tükrözik egy olyan kétirányú kapcsolat részeként, amelyben az egyéniség találkozik a tömeggel, szemben áll vele, és azonosul vele. Ez a kötet először hasonlítja össze szisztematikusan a kisebb szónokokat a retorika nagy alakjaival, Démoszthenésszel és Iszókratésszel, figyelembe véve más leleteket is, például az Arkhimédész-palimpszesztből származó Hiperidész-kivonatokat.
A könyv továbbá betekintést nyújt a beszédművészet körüli vitákba Anaximenész, Arisztotelész és különösen a 4. századi filozófiával szemben egyértelműen állást foglaló Iszokratész retorikai szövegeiben.