Watermelon Mystery at Sugar Creek: Burkholder Media Classics
Nagyot sóhajtottam, hangosan, boldogan, és arra gondoltam, milyen csodálatos nyári nap volt, és milyen jó érzés élni, fiúnak lenni, és egy fiú világában élni.
Újabb vödör vizet vittem, Ida vályújába öntöttem, aztán megálltam pihenni a kerítés melletti bodzabokrok árnyékában. Apa és én kora tavasszal vadonatúj fonott drótkerítést húztunk oda, és a tetejére két szál szögesdrótot feszítettünk, ami veszélyessé tette, hogy bárki sietve átmásszon a kerítésen.
Valójában az egyetlen hely, ahol bárki igazán gyorsan át tudott volna jutni, az a karó volt, amit a vaskorsó szivattyú mellett akartunk építeni, félúton a szivattyú és a bodzabokrok között. Azt gondoltam, hogy hamarosan meg kell építenünk a kerítést, mert néhány hét múlva kezdődik az iskola, és én azt akarom majd tenni, amit mindig is tettem - átmenni a kerítésen, vagy átmenni rajta, hogy eljussak az útra, ami egy rövidített út volt az iskolába. Akkor még a leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy valaki megpróbálja majd ellopni a dinnyémet, és arról sem, hogy a dinnye ellopása az egyik legveszélyesebb rejtély izgalmas közepébe sodor, ami Sugar Creek területén valaha is történt.
Azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy Ida Watermelon Collinsnak is része lesz abban, hogy a banda segít elfogni egy szökevényt, egy valódi szökött tolvajt, akit a rendőrség már jó ideje keresett. (A könyvből)
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)