Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Joseph Matose ebben a gyűjteményben azt a kérdést teszi fel, hogyan látják és emlékeznek az élők világára azok, akik már meghaltak. Kérdésének megválaszolásához a legkülönfélébb hangokat - vidám és szomorú, várakozó és csalódott, igaz és valótlan, buja, pletykás, álmodozó, ironikus, cinikus, erkölcsös, vallásos, sőt bölcsnek mondott - mutatja be, amelyek állítólag a temetők lakóitól származnak.
Közöttük olyan képet festenek az emberi dolgokról, amelyeket megfigyelhetnek, elképzelhetnek vagy emlékezhetnek, de - ami döntő fontosságú - amelyekben már nem vehetnek részt, és nem befolyásolhatják azokat. Egy olyan világot, amelyben a betűk és a szavak - a költő saját eszközei - ugyan értékesek, de egyben a sírköveken megőrzött vagy a hátrahagyottak által kimondott hazugságok és pontatlanságok hordozói is. Egy olyan világ, ahol az özvegyek és özvegyasszonyok túl könnyen lemondanak a hűségről és az odaadásról, a politikusokban nem lehet megbízni, és a férfiak erőszakot követnek el a feleségeken.
Mindezeken a hangokon keresztül mégis - éppen csak - hallható egy átfogó reményteli üzenet: a versek sok értékelendő dolgot is idéznek az emberi életben és az emberi dolgokban, és Nelson Mandela nagyságának szívből jövő ünneplésével zárulnak. - Phil Vernon.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)