Gravitáció

Olvasói vélemények

George Gamow „Gravitáció” című könyve klasszikus kísérlet a gravitáció fogalmának magyarázatára a történelem során, olyan személyiségekre összpontosítva, mint Galilei, Newton és Einstein. A könyvet dicsérik közérthető írásmódja és humoros hangvétele miatt, de kritizálják történelmi pontatlanságok és elavult tudományos fogalmak miatt.

⬤ Világos és magával ragadó írásmód, amely az összetett témákat is érthetővé teszi.
⬤ Humoros és szórakoztató elbeszélés.
⬤ A klasszikus gravitációs elvek jó magyarázata, beleértve a newtoni fizikát és a bevezető számítást.
⬤ Klasszikus szöveg, amely az évek során számos olvasóra volt hatással, és továbbra is értékes bevezetés a gravitációba.

⬤ Történelmi pontatlanságokat tartalmaz a gravitáció középkori értelmezését illetően.
⬤ Egyes fogalmak elavultak, és hiányzik belőlük a modern kontextus, különösen a fizika területén.
⬤ Az illusztrációkat és ábrákat gyakran kritizálják, mivel olvashatatlanok vagy félrevezetőek.
⬤ A könyv néha túlságosan leegyszerűsítő a fizika és a számtan alapszintű ismereteivel rendelkező olvasók számára.

(71 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Gravity

Könyv tartalma:

A gravitáció egyike a természetben létező négy alapvető kölcsönhatásnak. A gravitáció megértése nemcsak a földi tárgyak mozgásának megértéséhez elengedhetetlen, hanem az összes égi objektum mozgásához, sőt magának az Univerzumnak a tágulásához is.

George Gamow ebben a könyvben három olyan tudóst mutat be tanulságos módon, akiknek munkássága számos, a fizika törvényei mögött rejlő rejtélyt megfejtett: Galilei, aki elsőként vizsgálta közelről a szabad és a korlátozott zuhanás folyamatát; Newton, az egyetemes erő megalkotója; és Einstein, aki azt javasolta, hogy a gravitáció nem más, mint a négydimenziós tér-idő kontinuum görbülete. A szerző maga illusztrálta a könyvet néhány technikai fantázianevű rajzzal. A SZERZŐRŐL: George Gamow (1904-1968) orosz származású amerikai atomfizikus és kozmológus, aki az ősrobbanás elméletének egyik legjelentősebb képviselője volt, amely szerint a világegyetem egy több milliárd évvel ezelőtti kolosszális robbanás során jött létre.

Gamow a leningrádi (ma Szentpétervár) egyetemre járt, ahol rövid ideig együtt tanult A.

A. Friedmann matematikussal és kozmológussal, aki azt javasolta, hogy a világegyetemnek tágulnia kell.

Gamow akkoriban nem foglalkozott Friedmann javaslatával, inkább a kvantumelméletbe mélyedt. A diploma megszerzése után, 1928-ban G ttingenbe utazott, ahol kidolgozta a radioaktivitás kvantumelméletét, a radioaktív elemek viselkedésének első sikeres magyarázatát. 1934-ben, miután kivándorolt a Szovjetunióból, Gamow-t a washingtoni George Washington Egyetem fizikaprofesszorává nevezték ki.

Ott Edward Tellerrel együttműködve kidolgozta a béta-bomlás elméletét (1936), egy olyan nukleáris bomlási folyamatot, amely során egy elektron bocsátódik ki. 1954-ben Gamow tudományos érdeklődése a biokémiára is kiterjedt. Javasolta a genetikai kód fogalmát, és azt állította, hogy a kódot a DNS alapvető összetevőinek, a nukleotidoknak a sorrendje határozza meg.

Javaslata a genetikai elmélet ezt követő gyors fejlődése során igazolódott. Gamow 1956-tól haláláig a boulderi Coloradói Egyetem fizikaprofesszori posztját töltötte be.

Talán leginkább népszerű írásairól ismert, amelyek célja, hogy a nem szakemberek számára is bemutassa az olyan nehéz témákat, mint a relativitáselmélet és a kozmológia. Első ilyen műve, a Mr. Tompkins in Wonderland (1939), amelyből a többkötetes Mr.

Tompkins-sorozat (1939-67) született.

További írásai között szerepel az Egy, kettő, három... Végtelen (1947), A világegyetem teremtése (1952), Egy bolygó, amit Földnek hívnak (1963) és Egy csillag, amit Napnak hívnak (1964).