Gravitációs szivárvány, uralom és szabadság

Olvasói vélemények

A könyv Pynchon „Gravity's Rainbow” című művének megértéséhez nyújt segítséget, kritikai betekintést nyújt a mű témáiba, miközben kapcsolatot teremt az 1960-as évek társadalmi-politikai kontextusával. Míg a könyv mélységét és relevanciáját dicsérik, egyes kritikák kiemelik a politikai ideológia miatti fókusz hiányát, valamint a félreértelmezés kockázatát, ha túlságosan eltávolodik az eredeti szövegtől.

Mély betekintést nyújt Pynchon „Gravitációs szivárvány”-ába, a megértést elősegítő történelmi és politikai összefüggéseket nyújt, jól kutatott és informatív, nélkülözhetetlen mind az új, mind a Pynchon-olvasók számára, akik visszatérnek a műhöz.

A kritikusok szerint a könyv túlságosan át van itatva a baloldali ideológiával, ami rontja az elemzést, egyes részeket tekervényesnek vagy spekulatívnak érezhetünk, és a kulturális kontextus távolodásával Pynchon írásának eredeti korszakától egyre kevésbé lesz releváns.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Gravity's Rainbow, Domination, and Freedom

Könyv tartalma:

Amikor 1973-ban megjelent, a Gravitációs szivárvány kitágította a regényről alkotott elképzeléseinket. Pynchon kiterjedt hivatkozásai a modern tudományra, történelemre és kultúrára minden olvasót kihívás elé állítottak, miközben prózája meghajlította az elbeszélő művészet szabályait, szatirikus gyakorlata pedig gúnyt űzött az amerikai obszcenitási és pornográfiai törvényekből. Írásai így a szabadságot éltetik, még akkor is, ha a könyv nagy témája az uralom: az emberiség csökkent "esélye a szabadságra" egy globális katonai-ipari rendszerben, amely a második világháborúban született és állt talpra. Ennek szimbóluma: a V-2 rakéta.

A "Gravitációs szivárvány", az "Uralkodás és szabadság" széles körben helyezi Pynchon regényét a "hosszú hatvanas évek" történelmébe, mélyen a korából és a koráról szóló fikciót tárva fel. Herman és Weisenburger a hatvanas évek háború, a korlátozott szólásjogok, az etnikai-faji elnyomás, a környezet pusztulása és a társadalmi és pszichológiai ellenőrzés finom új eszközei elleni küzdelmek kontextusába helyezi a regénynek a szabadságról szóló maradandó kérdéseit. Megmutatják, hogy a szöveg szorosan kötődik a háború utáni kulcsfontosságú gondolkodók, például Erich Fromm, Herbert Marcuse és Hannah Arendt uralomkritikájához. Ugyanilyen erőteljes módon részletezik a hatvanas évek ellenkulturális gyakorlatait - a bíróságokon, egyetemen, városi utcákon és a zajos szatirikus földalatti sajtómunkában megnyilvánuló szólásszabadsággal szembeni ellenállás -, amelyek világosabb képet adnak Pynchon saját szatirikus gyakorlatáról és annak implicit kritikájáról.

Ha a Rendszer totális uralomba burkolta az emberiséget, vajon a magányos egyén nem tudja-e még érvényesíteni a szabadságot? Vagy a Rendszer mindenkit - még az állítólag immunis eliteket is - megmásíthatatlan uralma alá hajtott? Pynchon főszereplőit és történetszálait olvasva ez a tanulmány egy sötétebb Gravitációs szivárványt valósít meg, mint amilyennek a kritikusok látni akarták.