Értékelés:
A könyv bonyolultan tárja fel az iparosodás és a környezetszennyezés személyes életre gyakorolt hatását, személyes visszaemlékezéseket és szélesebb körű etikai megfontolásokat fonva össze. Élénk és bensőséges kapcsolatot teremt az egyének és környezetük között, elgondolkodtat a veszteségről és a felelősségre vonásról.
Előnyök:Az írás gyönyörű és lírai, aprólékos kutatással. Mély kapcsolatot teremt a személyes tapasztalatok és a globális kérdések között, és így az összetett témákat elérhetővé és érzelmileg átélhetővé teszi. A könyvet dicsérik eredetisége és kísérteties jellege miatt, ami a környezeti etikával foglalkozók számára jelentős olvasmánnyá teszi.
Hátrányok:Egyes olvasók prédikáló hangvételűnek találták, különösen akkor, ha nem értettek egyet a kiváltságokkal és a felelősséggel kapcsolatos nézeteivel. Az üzenet elsősorban a progresszív nézeteket vallók körében találhat visszhangra, ami potenciálisan korlátozza a szélesebb közönség számára való vonzerejét.
(4 olvasói vélemény alapján)
"Lehet-e valami megalázó és forradalmi abban, ha megértem magam, mint a szennyeződés helyét? „
A Groundglass egy szennyezett minnesotai víztározó tetején, a frappált nyersolajat szállító vonatok mellett ölt alakot, miközben Kathryn Savage szembesül az amerikai Superfund-telepek és barnamezők földdel, talajvízzel, környékekkel és emberekkel szembeni vétkeivel. Savage saját tapasztalataira támaszkodva, amikor az ipar kerítésénél nőtt fel, és a párhuzamos valóságra, amikor egy kisfiút nevelt, miközben egy ismert környezeti kockázati tényezőkkel rendelkező rákban haldokló apát gyászolt, a kapcsolat koncentrikus gyűrűit követi nyomon - testünk, egymás, közösségeink és ökoszisztémánk között.
Feltárja az én és a környezet közötti porózus határt, valamint a méreganyagokat a betegségekkel összekötő, kétértelmű, de egyre növekvő számú bizonyítékot. A Groundglass egyformán gyászvers és a környezeti igazságosságért kiáltó manifesztum, és arra emlékeztet minket, hogy egyetlen élőlény sem létezik önmagában.