Grownupedness

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 12 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

Clarissa P. Green gyermekkorának sorsfordító eseményei megváltoztatták családi kapcsolatait, magánéletét és karrierjét. Egy éven belül, hét hónappal a születése után elhunyt a legkisebb nővére, apja és nagyanyja pedig majdnem halálos szívrohamot szenvedett. Az 1950-es években a hallgatás volt a megfelelő válasz a tragédiára. Green azt írja: "szüleim úgy vélték, hogy a szerencsétlenséget úgy kell kezelni, hogy 'lapozunk'. Ez azt jelentette, hogy nem beszéltek a gyerekeikkel a húgunk haláláról vagy bármely más szörnyű eseményről abban az időben. Életem nagy része kellett ahhoz, hogy megértsem, hogyan változtatta meg ez a válság olyan mélyen a családomat, hogyan alakította a jövőmet". New Yorkból Floridába kellett költözni, hogy a család újra együtt legyen.

Húszéves korában Green a családi válságok rejtelmeinek tanulmányozása felé fordult. A doktori iskolában, majd professzorként a Brit Columbia állambeli Vancouverben Green elkezdett segíteni a gyászoló családoknak, hogy visszanyerjék egyensúlyukat - vigaszt nyújtva a koraszülött újszülöttek szüleinek, és segítve azokat a családokat, akiknek feleségénél vagy anyjánál életveszélyes betegséget diagnosztizáltak. Ezeknek a családoknak a támogatása vezetett a klinikai terápiában eltöltött évtizedes karrierjéhez, ahol idősödő szülőkkel és középkorú gyermekeikkel foglalkozott.

Green írja: "Az öregedés hosszadalmas útja számos okot rejt magában a botladozásra -- megterhelő gondozás, betegséggel való megküzdés, testvéri viszályok, pénzdinamika, befejezetlen ügyek... Nem számít, mi miatt voltak különösen feldúltak, az életközépkorú gyerekek és az idős szülők egyaránt felnőttnek akartak látszani, felnőttként viselkedni egymás előtt. A szülők öregedése, különösen a betegség, felelősségteljes megközelítést igényelt a nehéz helyzetekben, a nézőpontbeli különbségek tiszteletben tartását, hiteles és nyílt beszélgetést, határokat.".

A díjnyertes tanár és a tanuló személyes kapcsolatainak ereje mellett érvelő Green meghallgatta ügyfelei történeteit, hogy az elmélet és a kutatás értelmet nyerjen. Saját családjának mesélőjeként a Felnőtté válás című könyvében Green személyes tapasztalatait kliensei tapasztalataival együtt szövi össze - humoros és megható részletességgel -, hogy a családdal és az öregedéssel kapcsolatos mély megértését mindenki számára elérhetővé tegye.

Az I. részben Green feltárja, mit jelent "idős fiatal lánynak" lenni, lebontja a válság anatómiáját, és megmutatja, hogyan marad velünk a múltbeli traumák hatása, amikor öregszünk. A II. rész mélyen belemerül Green saját személyes tapasztalataiba, amikor megosztja az olvasóval, milyen kihívásokkal jár a szeretteink támogatása, amikor ők és partnereik szembesülnek az öregedéssel, a betegséggel és az élet végével. A III. részben Green elmélyül abban, hogy mit tanult lányként, testvérként, feleségként, anyaként, tanárként és terapeutaként.

Az ügyfelei és családtagjai történeteivel és tanulságaival párosítva, a nehéz beszélgetésekről - pénzügyekről, demenciáról, érintésről, függetlenségről - szóló történeteket és tanácsokat gyűjti egybe, és a sebezhetőséggel osztja meg, hogy ő maga hogyan navigálta a változó kapcsolatokat saját felnőtt fiaival. A nehéz helyzetekben humort találva Green sikeresen megtalálja az emberséget az egyszerre személyes és mégis egyetemes tapasztalatokban.