Hnigswald "Grundfragen der Erkenntnistheorie" (1931) című rendszerező alapművében a megismerés és a monas korrelatív dialektikáját dolgozza ki a valóság megértésének folyamatára, amelyben maga a megértő monas is részt vesz, az akkori vita fő tendenciáit vizsgálva.
Hnigswald ezzel eredeti álláspontot foglal el a korabeli filozófiai vitában, amely elkerüli egyfelől a neokantianizmus, másfelől a fenomenológia egyoldalúságát, ugyanakkor egy kétpólusú alapfilozófiai megközelítésben mindkét irányzat motívumainak is igyekszik megfelelni". Hnigswald szerint a filozófia "a kultúra szigorú tudományának" bizonyul, és a "monas" elméleti funkcióját tekintve egyúttal a kultúra által kondicionált és a kultúrát meghatározó "ember" szigorú tudományának is.