Gwendolyn Brooks's Poetry
Gwendolyn Brooks 1917-ben született és 2000-ben halt meg, így hidat képezett a kortárs művészetek és a harlemi reneszánsz között. Megismerkedett a néger reneszánsz néhány alapítójával, mint Langston Hughes és W.
E. B. DuBois, és fiatalabb afroamerikai költőket is tanított, például Sonia Sanchezt és Rita Dove-ot.
Költészete ebből a szempontból magába foglalta és szintetizálta az ültetvényes korszak, a rekonstrukció, a harlemi reneszánsz és a fekete művészeti mozgalom irodalmi hagyományát; így az olvasó nemcsak a néger spirituálék és népmesék nyomait, hanem a jazz és a rapzene mintáit is megtalálhatja verseiben. Gwendolyn Brooks költő-díjas volt, és nagy kritikai elismerést szerzett az USA-ban az afroamerikai költők körében, ebben a könyvben azonban nem csupán Brooks költészetét mint olyat méltatom, hanem ehelyett megpróbálom Brooks verseinek bizonyos kiemelkedő témáit és az afroamerikai emberekre és a fekete népnyelvre jellemző jellegzetességeit azonosítani.
E cél elérésére törekedve négy olyan témát mutatok be, amelyeken keresztül a sugallt különlegesség szerintem szalonképessé válik. A témák a következők: vallásosság, zeneiség, szexualitás és társadalmi csapdahelyzet.