Gyalogok egy nagyobb játékban: A Buenos Aires-i sakkolimpia, 1939. augusztus - szeptember

Olvasói vélemények

A könyv részletes történelmi beszámolót nyújt az 1939-es Buenos Aires-i olimpiáról, életrajzi vázlatokkal, anekdotákkal és jelentős fényképgyűjteménnyel gazdagítva. Miközben mélységével és terjedelmével magával ragadja a sakktörténészeket és a sakkrajongókat, szenved néhány pontatlanságtól és a sakkterminológia néhány félreértelmezésétől.

Jól kutatott, lenyűgöző történelmi kontextussal, 70 kommentált partit, magával ragadó anekdotákat, a vizuális vonzerőt fokozó kiterjedt fotótartalmat és a történészek és sakkrajongók számára egyaránt vonzó, magával ragadó elbeszélést tartalmaz.

Néhány triviális részlet elvonhatja a figyelmet a fő hangsúlyról, a sakkterminológiával kapcsolatos pontatlanságok (a „mérkőzés” és a „játszma” keveredése), valamint a szerző sakkismeretére vonatkozó egyes állítások elégtelennek tűnnek egy versenyző játékos számára.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pawns in a Greater Game: The Buenos Aires Chess Olympiad, August - September 1939

Könyv tartalma:

A sakk néha a világpolitika középpontjába került, mint például Bobby Fischer 1972-es győzelme Borisz Szpasszkij ellen, vagy hat évvel később, amikor Anatolij Karpov legyőzte az orosz disszidens Viktor Korcsnijt. Mindkét mérkőzést akkoriban és utólag is a szabad világ és a kommunista blokk közötti csataként értékelték, de egyik sem hasonlítható az 1939 augusztus-szeptemberében Buenos Airesben megrendezett 8.

sakkolimpia és női sakkbajnokság eseményeihez. A legtöbb sakkozó 1939-ben olyan országokból érkezett, amelyeket a háború óriási mértékben megváltoztatott: Németország, Lengyelország, Cseh-Morvaország (Csehszlovákia), Franciaország, Nagy-Britannia, Norvégia, Svédország, Hollandia, Belgium, Dánia, Észtország, Lettország, Litvánia, Bulgária és Palesztina. És kevés olyan játékos volt, akinek az életét nem befolyásolta teljesen a konfliktus.

Az amerikaiak 1939-ben azért nem voltak hajlandóak megjelenni, mert nem tartották megfelelőnek a felajánlott pénzt; egy I.

R. A.

bombafenyegetés miatt egy brit játékos majdnem lekéste a vonatát; az egyik játékos felesége egy nagy irodalmi vitába keveredett, amely Guatemalát rázta meg; a Buenos Airesbe tett utazás pedig hozzájárult Stefan Zweig egy novellájának befolyásolásához. A verseny a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának napján kezdődött, a döntő forduló pedig azon a napon kezdődött, amikor Németország megszállta Lengyelországot. Ekkorra az angol csapatból hárman már elutaztak, mert alig várták, hogy átkelhessenek az Atlanti-óceánon, mielőtt a tengeralattjárók támadásba lendülnek.

Az utolsó forduló előtti napon, amikor a döntő mérkőzéseken dőlt el, hogy a németek vagy a lengyelek nyerik-e az olimpiát, a Szovjetunió megszállta Lengyelországot. Ekkorra a gyengébb csapatok már egy második ligába kerültek, és egy olyan kupáért küzdöttek, amelyről kiderült, hogy nem is létezik. A második világháború kitörése körüli feszültségek Buenos Airesben is megismétlődtek, mivel a sakkozók közül sokan inkább Dél-Amerikában maradtak, minthogy visszatérjenek a háború sújtotta Európába.

Három angol játékos a Bletchley Park kódfejtője lett, a többi játékos közül pedig egy Buenos Aires-i elmegyógyintézetben halt meg, egyet a holokausztban gyilkoltak meg, egy a Wehrmachtban szolgált, egy másik pedig egy szovjet gulágon pusztult el; a női bajnokság győztese pedig a London elleni V-1-es támadásban vesztette életét. A világ minden tájáról származó levéltári források, valamint Argentínában és Uruguayban tett látogatások felhasználásával ez a könyv az első, amely részletesen bemutatja a Buenos Aires-i sakkolimpia mesterkedéseit, amelyek sok szempontból tükrözték az 1939-es politikai helyzetet.