Resin: Poems
Geri Doran csendes erejű verseiben az emberi kapcsolatok törékenységét és a gyász megmásíthatatlan tényét térképezi fel. A csecsenföldi és ruandai közösségi törésektől a nagy veszteséggel járó személyes zavarokig a Gyanta a gyarlóságot és a felelősséget, a sérüléseket és a szív vágyait mérlegeli. A költő számára a tizenkilencedik század végi Portlandben keletkezett gyári tűz a pontos megismerés eszközévé válik: A fa fázisai a halott számvetés / eszközei: égesd el, ami épült / és mérd le az utadat / azzal, ami elveszett. Doran biztos, aprólékos és gondosan kalibrált sorai még egy olyan hétköznapi aktusban is, mint a krumpliültetés, feltárják vágyaink intenzitását: Ami évről évre vitt minket, az a termés volt: / burgonya be, burgonya ki, mint az evezés. A Gyanta hangja különbözőképpen panaszos, szenvedélyes, intuitív és komoly, a Gyanta hangja azt mondja el, hogy a természeti világ a maga vadságában és szabályszerűségében egyaránt kifejezi és közvetíti az emberi vágyakozást. Úgy hatoltál belém, mint a migrén, balra.
Mint a migrén egy privát üresség.
A sötétség odakint nagy és vad.
Kék szilva hull egy öreg fáról.
Követeljük, hogy higgyünk a vadságban,...
A vadságban. Mi a baj az emlékezéssel,.
Megfonnyadnak és savanyúvá válnak. Hogy ebben az édes.
Utóhatása mindennek az elme.
Szilva (kék szilva )
Ez az egyik rejtély. Hogy Isten.
És az én redőnyöm összeesküdött.
Hogy megtörjék a fényt, hogy úgy nézzen ki, mint a szilva.
Kint a vadonban semmi.
-- ...a Kék Szilvából.
