Mourning and Modernity
Isaac D.
Balbus politikai teoretikus új és korábban megjelent esszék gyűjteményében elmélyíti és kibővíti a szexuális, politikai és technológiai uralom feminista neokleinista bemutatását, amelyet korábbi műveiben dolgozott ki. A Gyász és modernitás első fele az említett pszichoanalitikus beszámoló marxista, nem pszichoanalitikus, feminista és posztstrukturalista kritikáira válaszol.
A második rész a kleini elméletet számos kiemelkedő témára alkalmazza, többek között a rabszolgaság és a rasszizmus jóvátételének kérdésére, a számítógépes kommunikáció által táplált mindenhatósági fantáziákra, valamint arra, ahogyan a mélyökológia és a 12 lépéses gyógyulási programok a termelés és a fogyasztás területén a mindenhatóságot vitatják. Balbus a modernitást mániákus kulturális védekezésként fogalmazza meg, amely az általa előírt veszteségek gyászolása ellen irányul, és a gyász jóvátételi mozgalmainak forrásaként, amelyek megkérdőjelezik a modernitás kortárs konfigurációját. Ez az érvelés lehetővé teszi Balbus számára, hogy túllépjen azon a fáradt vitán, amely azon tudósok között zajlik, akik számára a modernitás egyértelmű emancipációt jelent, és azok között, akik számára a modernitás teljesen nélkülözi az emancipációs lehetőségeket.
A Gyász és modernitás így megújítja a kritikai kulturális pszichoanalízis hagyományát, amely Erich Fromm, Herbert Marcuse, Norman O. Brown, Christopher Lasch és Dorothy Dinnerstein munkáit foglalja magában, és különösen provokatív lesz az e hagyományt ismerő olvasók számára, valamint mindazok számára, akiket érdekel a pszichoanalízis és a társadalom- vagy politikaelmélet metszéspontja.