Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Grief Flowers
„Megan Merchant Gyászvirágok című műve nyugtalanító pontossággal tárja elénk, hogyan nézne ki a veszteség, ha röntgenfelvételnek vethetnénk alá, vagy mikroszkóp alá helyezhetnénk; szabálytalan tagolódása, előre nem látható növekedése, a fájdalom, amely folyamatosan változó és kiszámíthatatlan helyekről árad. Ezek a versek leginkább a hiányukban élnek és vannak jelen, azokban a terekben, amelyeket Merchant ügyesen teremt aközött, amiért hálásak vagyunk, ami soha nem lesz meg, és ami elveszett.
A testet és annak számos hibáját ízes és megszakító nyelvezeten keresztül a természeti világhoz hasonlítja - ahhoz, ahogyan megvéd és elárul minket, ahogyan reményt táplál bennünket, és ahogyan az évszakok fordulóján szívünkbe szakad, ahogyan megöli leveleit és kettéhasítja fáit: „... a botanikus azt mondta, hogy a magok kicsíráznak, de talán / soha nem virágoznak” - tárja fel a szerző, amikor újabb gyermeket próbál, mielőtt a címadó vers egy másik baba elvesztését gyászolja, miközben még az anyjában van: „Tudom már, ha nem múlik el-- / a vécébe csúszik, hogy lehúzzák, / az ereimbe fűznek majd egy fecskendőt / álmokból és kitakarítanak”.
Amit a gyász kimondhatatlanságáról tudunk, az ebben a gyűjteményben manifesztálódik, és víziókkal fűzi össze az ereinket arról, amit a saját életünkben nem tudunk megidézni. --Amy Strauss Friedman, az Összegyűjtött csontok ismert vándorok és a hamarosan megjelenő A tojáshéj koponya szabály szerzője.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)