Értékelés:
Julian May műveiről, különösen a Pliocén száműzetés és a Galaktikus miliő sorozatról szóló kritikák túlnyomórészt pozitívak. Az olvasók dicsérik fantáziadús történetmesélését, mély karakterfejlődését, valamint azt, hogy képes álmodozásra és magával ragadó olvasmányélményre ösztönözni. Néhány kritikus azonban megjegyezte, hogy egyes részek, mint például a „Gyémántmaszk”, nem olyan hatásosak, mint a sorozat többi része.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és fantáziadús történetmesélés.
⬤ Jól kidolgozott karakterek és összetett témák.
⬤ Mély betekintést nyújt az emberi pszichébe.
⬤ Élvezetes menekülés, átélhető erkölcsi dilemmákkal.
⬤ Egyenletes minőség a sorozatban és jó tempó.
⬤ Egyes könyvek kevésbé hatásosak a többihez képest.
⬤ Bizonyos olvasók kezdetben kihívást jelentett az írásmód.
⬤ Egyesek szerint a történet egyes szálai elhúzódtak vagy kevésbé voltak kidolgozva.
(58 olvasói vélemény alapján)
Diamond Mask
A 21. század a végéhez közeledett, és a metapszichikus emberiség végre készen állt arra, hogy elérje az Egységet - hogy felvételt nyerjen a Galaktikus Környezet már egyesült idegen fajainak csoportos tudatába.
Ám a lázadók egyre növekvő csoportja azt tervezte, hogy az emberi egyéniség nevében örökre elkülöníti a Föld népét. És a lázadóknak volt egy titkos támogatójuk: Fury, az őrült metapszichikus teremtmény, aki semmitől sem riadna vissza, hogy az emberiséget magának követelje. Fury legnagyobb ellensége a mutáns zseni Jack the Bodiless volt, akinek hatalmára vágyott.
De Jack soha nem lehetett Fury eszköze... Így hát Dorothea Macdonaldhoz fordult, egy fiatal nőhöz, aki egy életen át rejtegette hatalmas elmeerejét a Milieu legjobb gondolatolvasói elől.
De nem tudta elrejteni őket Fury elől - vagy Jack elől. Újra és újra visszautasította a közeledésüket, nem volt hajlandó belekeveredni a galaktikus politika vagy a megalomániás álmok örvényébe.
És végül senki - sem Jack, sem Fury, sem a Galaktikus Milieu - nem volt ellenfele annak a lánynak, akit később Gyémántmaszknak hívtak...
