Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv egyedülálló perspektívát nyújt a brit szolgálati életről, különösen a 20. század elején és közepén. Az olvasók nagyra értékelték az élénk leírásokat, a szerző lebilincselő történetmesélését és a történelmi kontextust. Néhányan azonban úgy találták, hogy a hangsúly túlságosan eltávolodott a szolgálati élettől, és mélyebb betekintést kívántak a szerző személyes tapasztalataiba.
Előnyök:⬤ Őszinte és tanulságos ábrázolása a szolgálati életnek és a brit társadalomnak.
⬤ Magával ragadó írásmód, amely fenntartja az olvasók figyelmét.
⬤ Élénk leírások a helyszínekről és a szereplőkről.
⬤ Személyes anekdoták, amelyek elősegítik a történelmi összefüggések megértését.
⬤ Sok olvasó úgy találta, hogy az emlékirat nosztalgiát és a múlton való elmélkedést vált ki.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv inkább a tágabb történelmi összefüggésekről szól, mintsem a szolgálati élet sajátosságaira összpontosítana.
⬤ Megjegyezték a kohézió és a részletes személyes történetek hiányát a szerző életéről.
⬤ Egyes részeket feleslegesen érintőlegesnek éreztek, ami elvonja a figyelmet a fő témától.
⬤ Voltak olyan megjegyzések, amelyek szerint az írásmód inkább hasonlít történelmi regényre, mint memoárra.
(247 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Diamonds at Dinner - My Life as a Lady's Maid in a 1930s Stately Home
Könyv tartalma:
Lenyűgöző memoár az 1930-as évek nagy házában szolgáló cselédlányként eltöltött életről, amely kitér a ház szépségére, a nácik elől menekülő királyi családok elhelyezésére, a személyzet kemény munkájára és a grófnő szolgálatára a hadseregbe való belépés élményére Hilda Newman az 1930-as években Lady Coventry szobalánya volt a worcestershire-i Croome Court nevű kastélyban.
A lépcső alatti életről szóló lenyűgöző memoárjában (valamint a nagy ház belsejéből nyújtott bepillantásokban) elárulja, milyen volt a Lancelot "Capability" Brown által tervezett, 18. századi neopalladiánus kastélyban élni és dolgozni, amelyet Lancelot "Capability" Brown parkja vesz körül. A második világháború idején Croome Court adott otthont a száműzött holland királyi családnak, akik Hollandia náci megszállása elől menekültek.
Emellett ez volt a RAF Defford szigorúan titkos bázisa is, ahol a radarokat fejlesztették, és javításokat végeztek az angliai csatában harcoló repülőgépeken. Hilda emlékszik az életre fent és lent egyaránt, a Robert Adam által tervezett nagy, hosszú galériától és a gobelinszobától (amelyet azóta eltávolítottak és a New York-i Metropolitan Múzeumba helyeztek át) a kiszolgáló személyzet kemény munkájáig, és arra, hogy milyen volt a brit hadsereg női ágában, az Auxiliary Territorial Service-ben (ATS), amelyhez 1940-ben csatlakozott, hogy a grófnő szolgálatában álljon.
